Az idei szeszélyes április késleltette ugyan a kerti munkák elkezdését, de a fagyok, esők között lehetett megfelelő időt találni bizonyos munkákra. A fák, bokrok, szőlő nyesésén mindenki túl van, aki nem végezte el a metszést, le kell tennie róla, a megeredt növényeknek több kárt tehetünk, mint hasznot. Az áprilisnak megvannak a maga szeszélyei, ennek ellenére a kertész már nem tétlenkedik ezekben a hetekben. Elkezdődik a vetés, az ültetés. Ez a hónap a legfontosabb az egész éves előkészületek szempontjából.
A zöldségeskertben
Aki már elvetette a borsót s más zöldségek magjait, most megtakaríthatta a kelesztő öntözésüket. Igazi vetési hónap az április, mindenféle zöldség vetésének ideje, viszont a zöldbabbal nem érdemes sietni. E kifejezetten melegkedvelő növény vetését ráérünk e hónap végére, május elejére időzíteni. Iga­zán 20–22 Celsius-fokos melegben érzi jól magát, másképp a csírázó növényke könnyen megfázik, s elpusztul a hideg a talajban. Vetését ezért legalább 10 fokos talajhőmérsékletkor érdemes elkezdeni, de másodnövényként is vethetjük június–júliusban.
A zöldborsóval ellentétben a bab – nevezzük nevén: fuszulyka – jól tűri a félárnyékos helyeket is, ezért szívesen vetik köztes növénynek, szőlő és gyümölcsfa vagy éppen kukoricasorok közé. Ezzel szemben a borsó kedveli a napos részeket, félárnyékban nem köt jól, ilyen helyről sok üres borsóhüvelyt nyitogathatunk majd a szemek fejtésekor.
Még annyit a zöldbabról, hogy a fajtaválasztásnál fontos döntés, hogy bokorbabot, vagy futó ún. karósbabot kérünk-e a boltban. A bokorbabfajták esetében célszerű legalább 30–40 cm-es ösvényt hagyni a sorok között, hogy gyomláláskor legyen elegendő helyünk, míg a karósbabfajták sorai között legalább egy méternek kell lennie.
Hasonlóan melegebb talajba kell kerülnie a csemegekukorica magjának  is, ezért aki saját termesztésű kukoricát szeretne a fazékba, szintén április végére halaszthatja a vetését, amikor a talaj hőmérséklete már elérte a 10 fokot.
A burgonya ültetésével még nem késtünk el áprilisban. Sok helyen a húsvéti ünnepekhez igazítják a krumpliültetést, az idén ugyan korábban volt a húsvét, és hűvös, inkább hideg talajba kerültek a vetőgumók, ahol tartották ezt a szokást. Az időpont függ a vidéktől, a talajtól és az időjárástól. A földnek legalább 7 C-fokosnak kell lennie.
A melegben elő­haj­tatott zöldségfélék, a paprika, a paradicsom április vége felé már átültethető a melegágyba vagy a fóliasátorba. Itt védettek, de vigyázni kell, hogy egész nap elegendő levegőhöz és fényhez jussanak, ez megerősödésükhöz szükséges. Hasonló módon hajtathatunk egészséges, erős uborka-, cukkini- vagy dinnyepalántákat.

A gyümölcsösben
Aki elmulasztotta a télvégi lemosó permetezést, annak nagy valószínűséggel több dolga akad majd évközben a permetezőjével. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis többnyire két-három kezeléssel többet kíván­nak meg hasonló védettség biztosításához, mint ahol a lemosó permetezést elvégezték.
A cseresznyevirág megtermékenyítéséről gondoskodni kell, ha nem öntermékeny fajta. Ehhez elegendő, ha virágzás idején egy porzó fajta ágát a fára felakasztjuk.
Az őszibarackfákat virágzás alatt lehet metszeni.
Az időjárás függvényében április végére, május elejére szinte valamennyi gyümölcsfa már elhullatja szirmait. Amire azonban külön is érdemes odafigyelni, az a csonthéjasoknál a monília elleni védekezés. Erre még virágzáskor kijuttatható szerek is rendelkezésre állnak, hogy megelőzzük a „leforrázott” virágok megjelenését. Meggy, kajszi, őszi­barack is áldozatul eshet ennek a kóroko­zónak, különösen hűvös, csapadékos tavasz esetén, merthogy ez a gomba, ellentétben a többivel, nemcsak a meleg, párás időben érzi jól magát. Annyit még hozzá kell fűzni, hogy néhány éve háromféle moníliagomba pusz­tít a gyümölcsökben, és ez a harmadik, a Monilínia fructicola nevű már az alma termésűekben is gondot okoz (a másik két kórokozó: Monilia laxa és M. fructigena).
Egy másik rendszerint problémás gomba kórokozó az őszibarackfa leveleit fodrosítja ki, piros dudorokkal, ez a Tafrina deformans. Ellene ilyenkor már a réztartalmú szerek helyett ajánlatosabb valamelyik kaptán hatóanyagúra váltani.

Virágok között
Áprilisban számos egynyári virág magja vethető: pl. őszirózsa (Callistephus), szürkés ördögszem (Scabiosa canescens). A nagyobb méretű egynyári virágokat enyhe időben már ki lehet ültetni.
Időszerű a gyeppótlók és a június után virágzó évelők tőosztása. A többi évelőt jobb, ha virágzás után vagy ősszel osztjuk szét, különben megakadályozzuk vagy korlátozzuk a virágzást.
Áprilisban foglalkozhatunk a gyepápolással. Első lépések: alaptrágyázás, illetve nitrogénben gazdag tavaszi trágyázás szerves trágyával, beöntözés, a gyeplevegőztetőt csak az első nyírás után használjuk. Az első fűnyíráskor semmi esetre se vágjuk le a tavasszal virágzó hagymások leveleit (nárcisz vagy krókusz), a leveleknek először vissza kell húzódniuk. Április végén lehet kezdeni a fűmag vetését.
A dáliagumókat nagyobb távolságban helyezzük a tápanyagban gazdag földbe. Most ültethetjük el a kardvirág gumóit is. Mivel fagyérzékenyek, ezért csak a fagyosszentek után hajtanak ki.
Napos időben a balkon- és dézsás növényeket is szoktathatjuk a szabad levegőhöz, de ne tegyük ki erős napsugárzásnak.

Növényvédelem
A kártevők szaporodását figyelemmel kell kísérni és időben védekezni ellenük.
Áprilisban jelenik meg a szilvánál, a ringlónál a poloskaszagú szilvadarázs. Ez egy nagyon kicsi, kb. 0,5 cm-es, majdnem kizárólag sárga színű kártevő. Az időjárástól függően április eleje és vége között bújik ki, és azonnal ellepi a virágzó fát. Lerakja a petéit, majd kifejlődik a lárva. Mintegy öt hét elteltével lehull a földre, és befúrja magát a talajba, ahol áttelel.
A jó öreg ütögetős módszerrel sok lárvát felfoghatunk, és elpusztíthatunk. Terítsünk reggel (ekkor a rovarok még merevek) egy világos terítőt vagy nagyobb csomagolópapírt a fa alá, és ütögessük vagy rázzuk erőteljesen a fa törzsét. Ezt ismételjük néhány napon át, és a lepotyogott lárvákat semmisítsük meg.
(Az Édenkert, Gyümölcsöskert, Viráglap weboldal felhasználásával)