Kilencedik évfolyamába lépett az Uzoni hírlap. Friss száma a húsvéti ünnepeken jelent meg nyolc oldalon. Az uzoni parkban időmilliomosnak tűnő nyugdíjasok lapozgatták, akikre akkor lettünk figyelmesek, amikor vitázni kezdtek valami felett. Nem is biztos, hogy az így van – szólt egyikük kételkedve. Ez nem szóbeszéd, ez írott szó! – vágott vissza beszélgetőtársa. S akkor mi van? – a másik sem engedett a huszonegyből. Más az elhangzott szó és más a nyomtatott betű, mondta ki a szentenciát az első: felelősséget vállal, aki leírja azért, amit mondani akar. A betűnek hatalma van! És csend lett.
Nyíltan és nem álnév alatt
Hallottunk még az uzoni parkban a község lapjáról folyóhoz hasonló vitát nem egy alkalommal, s ha szót kaptunk, ha beleszólhattunk, mindig azt kérdeztük: ki írta alá az újságcikket, s már latolgattuk is, hogy honnan eredhet az információ? Mert bizony fontos az, de még fontosabb, hogy a szerző ellenőrizhesse forrását! Mert nagy mérce ám a tollforgatónak az olvasó visszajelzése, ha szól a telefon, és nyíltan rákérdeznek: honnan a tájékoztatás? Nyíltan, mert arra, amit az álnév alatt közlő mond a fórumban, nem várnak választ. Más a hangneme annak, amit a település népének saját lapjában közvetít a községvezetés, más annak, amit a média szór szét a nagyvilágban, még akkor is, ha a lap fejlécén ott a kulcs mindenki számára: Ozun.ro.
Az Uzoni hírlap ünnepi vezércikke azért hiteles, mert írója – Derzsi György református lelkipásztor – azt fogalmazta meg, mit jelent a lisznyói keresztyén ember számára a feltámadás ünnepe, hazahozta, bevitte olvasói házába a legnagyobb ünnep mindenki számára szóló konkrét üzenetét. Ráduly István polgármester a községvezetés soros feladatairól-terveiről ír, megszólalnak a helybeliek: az Uzoni Ifjak Egyesülete, Nyáguj Viola-Mária, a Szi@!, a szentivánlaborfalvi ifjak szervezetének elnöke, Gábor Lehel, Szabó Margit, a központi iskola igazgatója, a Vénusz Sportegyesület elnöke, Magyarósi István, Nagy László Eörs, Bartos Károly és Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi és Sánta Imre bikfalvi lelkész. A szentivánlaborfalvi N. Kányádi Mihály a polgármester személyét érintő, többnyire névtelen vádaskodásokat, feljelentéseket ítéli el. Megtisztelő az amúgy szakszerűen szerkesztett lap számára két messziről érkezett levél: a Budapesten élő Beke Mihály András édesanyja halála és uzoni temetése alkalmával Beke Györgyre emlékezik. Sodorhatta apámat a sors a román, majd a magyar fővárosba – írja –, közben egy időre Erdély fővárosába, Kolozsvárra akár, Uzon iránti érzelmes szerelme sosem halványult. Nem csupán barátai, gyerekkori emlékei, szülei sírja kötötte őt Uzonhoz – az magát Erdélyt jelentette neki (...) Úgy élt és írt, hogy közben félszemmel mindig arrafelé sandított: vajon mit szólnak mindehhez falustársai? (…) Bizonyos vagyok abban, hogy ő, az öntudatos székely aggódna, nehogy a nagy zászlólobogtatásban megfeledkezzünk a nem-székely erdélyi magyarokról. Ugyanakkor azt viszont bizonyosan tudom, nagyon büszke lenne arra, hogy Pesten is sokan tudják: Uzonban az elsők közt került föl a dacos székely zászló a községházára... A sepsimagyarósi származású, Marosvásárhelyen élő Fodor Sándor tanár, író szülőfalujáról ír, magáénak tekintve a lapot. Új rovatot indított a hírlap Kadencia felcímmel a községben is egyre népszerűbb lovaglásról, Simon Lajos a témakör szakembere, polgármesteri referens vezeti. Ráduly István nem feledkezett meg a községközponthoz tartozó, románok lakta Uzonfüzes nevű kis településről sem. Február végén fogadta a Tulcea megyei, részben románok és lipovánok lakta dobrudzsai Sarichioi község, Uzon és Uzonfüzes új testvértelepülésének hivatalos küldöttségét. Ismerkedtek a településsel, műsorral szerepeltek a központi iskola magyar és román tanulói, kiránduláson vettek részt a Réty–Kovászna– Tündérvölgy útvonalon, barátságos mérkőzésre került sor a két település labdarúgócsapatai között.
Üti-e a széle a hosszát?
Mármint az idei költségvetésnek – kérdeztük a polgármestert. A község lakóit, az olvasót nem is annyira a számok, mint inkább azok a fejlesztések, munkálatok érdeklik, amelyek érintik őket a mindennapi életben. Volt, aki azt mondta, hogy a régi lej és az új lej, a számözön euróban való kifejezése annyira megzavarja, annyira nehézkes, hogy őt csak a „végkifejlet” érdekli.
– A számok mégiscsak fontosak, legalábbis az összehasonlítás szempontjából – hangzott a felelet. – Nőtt a költségvetésünk 2010-hez és 2011-hez viszonyítva, csökkent a tavalyi évhez képest. Nem titok, hogy a megyei tanács megígérte, bizonyos összeggel bepótol az ivóvízhálózat munkálataiba, s ha ezt is figyelembe vesszük, akkor költségvetésünk eléri a tavalyi szintet. Az idei összértéke 4 283 000 új lej. Ebből 1 638 000 lej célirányosan az országos állami költségvetésből származik, és az iskola működését szolgálja. Meg kell mondanom, ez sem fedezi egészében a tanoda szükségleteit, s nekünk kell pótolnunk a helyi költségvetésből. Még kért tőlünk az iskola erre az évre 126 000 lejt. A tanács először csak 100 000-et hagyott jóvá, remélve, hogy elegendő lesz. A község összjövedelmét 2 875 000 lejre becsültük, amit a különböző adókból kell begyűjtenünk. Bonyolítja a helyzetet a pályázatok kivitelezési módja, például a nyertes 3.22-es integrált pályázatunk egyik szegmense esetében magunknak kell kifizetnünk a forgalmi adót, s majd elszámoláskor, két év múlva az államtól visszaigényelhetjük az összeget. Vannak más beruházások is, amilyen például Szentivánlaborfalva, Bikfalva és Lisznyó szennyvíz- és ivóvízhálózatának kivitelezése, s így érthető, hogy a költségvetésben mínusszal, mintegy 700 000 lejes hiánnyal számoltunk. Mivel más megoldást nem láttunk, a tanács úgy döntött, erre a célra kölcsönt veszünk fel, amit két év múlva törleszthetünk. Más munkálatok: az uzoni járdarendszer kialakítása a településen áthaladó főút mentén. Erre már elkészült a kivitelezési tervünk, és szakaszonként, fokozatosan szeretnénk elvégezni. Ez is tehát egy hosszabb kifutású munkálat.
– Alaposan megviselte az idő a mellékutcák burkolatát – szólt hozzá Ábrahám Csaba alpolgármester, aki elmondta: a napokban útgyaluval simítják el a mellékutcák makadámburkolatát, ezt követi majd a mezei dűlőutak fokozatos feljavítása. Nem kevés munka tekintve a hat településből álló község területét.
– Nagyobb infrastrukturális beruházásokként, helyi költségvetésből és részben világbanki alapokból szándékoznánk kivitelezni és folytatni Bikfalva, Lisznyó és Szentivánlaborfalva közművesítését – folytatta Ráduly István. – Sajnos a lisznyói és bikfalvi ivóvízhálózathoz szükséges anyagi alapokkal még gondunk van, de keressük a megoldásokat. Szentivánlaborfalván javában folynak az ivóvízhálózattal kapcsolatos munkálatok, mert ez feltétel ahhoz, hogy a minisztériummal kötött szerződés alapján, világbanki pénzből lefektessék itt a szennyvízhálózatot is.
– Mi a helyzet a Feketeügy holtmedre mellett évekkel ezelőtt kialakított szabadidőpark szépítésének folytatásával?
– Évek óta harcolunk azért, hogy megszerezhessük ennek a holtároknak a tulajdonjogát a román kormánytól. Ebben a kormánybiztos támogatására lesz szükségünk. Szép az elképzelésünk a holtárok rendezéséről, hasonlóan vonzó és szép a szentivánlaborfalvi holtárkok rendezési terve is. Sajnos, a lakosság, a horgászok nem kímélik a parkot, szemetelnek, és a beültetett dísznövények is már foghíjasok. Bizonyára érdekli az olvasókat, hogy ebben az évben is létrehozunk egy pályázati alapot azzal a céllal, hogy a civil szervezetek benyújthassák szociális, kulturális és sporttevékenységek lebonyolítására szolgáló igényeiket. Ennek összértéke 36 000 új lej. Támogatjuk az uzoni gyermektánccsoportot, amelyet szakember vezet, az Atlantisz fúvószenekart és a többi egyesületet is, hiszen ezeknek száma meghaladja a tízet.
Községnézőben
Uzon a Tulcea megyei új testvértelepülésen kívül kapcsolatot ápol a magyarországi Tolnával, és sikeresen felújította a legrégebbi testvértelepüléssel, Csorvással. S mert ebben az évben is lesz kölcsönös látogatás, Uzonban saját nyersanyagukból már készítik a hagyományos gyerekjátszótéri felszereléseket (hintákat, libikókákat), ezekkel ajándékozzák majd meg a községközpont legújabb testvértelepülését, a termálfürdőjéről híres Nagykáta városát, valamint Sepsimagyarós testvértelepülését, Mezőhegyest. Kedves az uzoniak számára a nagykátai kapcsolat, hiszen a tavaly október 6-án, a kátaiak költségén emlékezetes ajándékban részesültek: a fergeteges Mága Zoltán-koncertben! A nagykátai vállalkozók egy lelkes csoportja előteremtette az anyagiakat, hogy uzoni iskolásokat tudjanak táboroztatni Magyarországon. A tavalyi meghívás nem jött össze, de az idén két olyan osztály nyaralhat ott osztályfőnökével együtt, amely a legjobb eredményeket tudja felmutatni ebben a tanévben.
Uzonban találkoztunk Ráduly Attilával, a Kovászna megyei Zöld Nap Egyesület, környezetvédelmi és szakmai-tudományos szervezet elnökével, akit családi szálai Lisznyóhoz kötnek. Elmondta, hogy a Civilek Háromszékért Szövetség által kijelölt, Sepsi Zöld Úthoz hasonlóan partnereikkel együtt kijelölték, háromnyelvű információs táblákkal látták el a 230 kilométer hosszú Nemere Zöld Utat. Háromszék egy tetemes részét behálózó kerékpáros, de gyaloglásra és lovaglásra is alkalmas útvonal, amely Maksánál kapcsolódik össze a Sepsi Zöld Úttal. A Zöld Nap útvonal bemutatásra szolgáló reklámvideóra pályáztak most, amelyet a Háromszéki Közalapítvány kedvezően bírált el, 3400 lejt kaptak erre a célra.
Uzon-nézőben került fotóriporterünk lencséje elé a helybeli református templom harangtornya, amelynek magasabb szakaszát éppen szépítettek-tatarozták Cseresznyés Szilamér veszélyes munkákra is vállalkozó emberei. Régebbi terve ez az egyházközségnek – tájékoztatott Ungvári Barna András református lelkész. Ez alkalommal az itt-ott fellazult bádogfedelet is ki kell javítani. Elmondta: önerőből kezdték meg a munkálatot, de könnyen meglehet, hogy próbára teheti majd a gyülekezet buzgó áldozatkészségét.
