A kezdeményezők – Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Szakosztály, Háromszéki Közösségi Ala­pítvány, Civilek Háromszékért Egyesület (CIVEK), Zöld Nap Egyesület, Vinca Minor Egyesület, László Kálmán Gombászegyesület, Elveszett Világ Egyesület, Sepsi Bike Egyesület, Gyurgyalagok blog, Romániai Denevérvédelmi Egyesület Székelyföldi Szakosztály, Nemere Természetjáró Kör, Sepsiszentgyorgy.info – nyílt levélben fordulnak a „beruházásban érdekelt” helyi politikusokhoz, hogy állítsák le azt, felsorolva a terv természetre, az egész emberi és gazdasági környezetre nézve kedvezőtlen hatásait. A nyílt levelet tegnap délig további tucatnyi szervezet, közel félszáz magánszemély írta alá.
Pró és kontra érvek sokasága vetődött fel a Holzindustrie Schweighofer háromszéki letelepedése kapcsán, a politikum ünnepel, a fafeldolgozó szakma forrong, szervezkedik a civil szféra – áll a nyílt levélben, amely a 650 új közvetlen, továbbá kétezer közvetett munkahely teremtése, a nyugati példák nyomán az iparra alapozó fejlődést vizionálók érvei ellenében az automatizált „megagatter” jelentős környezeti veszélyeire, a hátulütőkre hívja fel a figyelmet.
A szervezetek szerint a helyi faipar képviselői egyértelműen tiltakoznak, és a megélhetésüket biztosító helyi nyersanyagot féltik, a  természet- és környezetvédelmi elvek mentén felsorakozó civil szféra pedig „lándzsát tör az eddigi erdőgazdálkodási status quo mellett”.
„Nem véletlenül tesszük, ugyanis sehogy sem tudjuk magunknak bemagyarázni, hogy egy ilyen típusú vállalkozás, mint a Schweighofer, fenntartható fejlődést biztosítana és prosperitást hozna Kovászna megyébe” – fogalmaznak az aláírók, az országos monopolhelyzetre pályázó, kíméletlen nyersanyag-kiaknázó óriáscéget pedig a hazai sajtóra hivatkozva olyannak látják, amely „nem törődik a helyi közösségek hagyományaival, jövőjével, törekvéseivel”. A dokumentum megállapítja: „Minden közösségnek megvannak az erejét és megmaradását biztosító forrásai, amelyeknek a feláldozása semmilyen rövid távú szociális vagy politikai cél elérése végett nem jöhet szóba. Ilyen volt a préri indiánjainak a vándorló bölény- és szarvascsorda, a székelységnek pedig az erdő, amelynek ésszerű kiaknázását, használatát és megújítását több évszázados gazdasági modellek szabályozták eleddig, ami kedvezett az erdők fennmaradásának természetes állapotban, illetve egy egészséges tájszerkezet kialakulásának is, amire manapság a turizmus is alapoz. Külön megemlítendő még a magától felszínre törő ásványvízkincs is, amit a nyakló nélküli erdőlések szisztematikusan tönkretesznek.”
A nyílt levél szerint a jelenlegi székely faipar és az azt kiszolgáló ipari és szolgáltatási ágazatok mostani állapotában is tízezreknek biztosítanak megélhetést, de ezt azzal a feltétellel, hogy mindig rendelkezésre álljon a helyi nyersanyag. „De ha a nyersanyagot felvásároltatjuk egy főleg külföldre szállító multival azon ürüggyel, hogy éljenek már jobban kicsit az erdőtulajdonosok is, kiadjuk a kezünkből az árszabás hatalmát, és arra ébredünk, hogy szerre még egy rakás kis- és középvállalkozás bezár, aminek egyenes következménye az elvándorlás.”
Az aláírók bizonyos mértékig megértik a politikum négyéves ciklusokra tervező célalkotási mechanizmusát, de fontosnak tartják kilenc kérdésben megfogalmazni aggályaikat, és ezeket „a projektben érdekelt döntéshozók” figyelmébe ajánlani:
„1. Miért akarják lenyomni a háromszékiek torkán a nagyüzemi erdőirtást, és miért akarják megszabadítani a helyi faipari kis- és középméretű vállalkozásokat az amúgy sem olcsó nyersanyagtól?
2. Miért kell egy kizsákmányoló erdőgazdálkodást folytató vállalat üzleti érdekeit előtérbe helyezni a helyi kisebb léptékű, hagyományos berendezkedésű és ennélfogva természetkímélőbb erdőgazdálkodás és faipar rovására?
3. Miből gondolják, hogy nálunk nem ugyanazok lesznek a következményei a Schweighofer cég megtelepedésének, mint a cég többi telephelyén, ahol miatta számos kisebb vállalkozás ment tönkre?
4. Miért ér többet pár tucat új targoncás-, gombnyomogató- és segédmunkásállás létrehozása (mert a többi hazai példából okulva tudni lehet, hogy sose lesz az még távolról sem 650), mint a környéken a faiparhoz kötődő sok ezer embernek a már meglévő munkahelye?
5. Számoltak-e azzal, hogy a nyersanyagok elszippantása a helyi fafeldolgozók elől tovább növeli a faanyagra való igényt, ezáltal nő a nyomás a törvényhozókon, hogy magasabb kitermelési kvótákat állapítsanak meg, illetve csökkentsék a vágási korhatárt, amiből megint csak a Schweighofer fog profitálni, mert ő korlátlan mennyiségben szeretne fához jutni? Mindezen okok és okozatok rövid idő alatt végveszélybe sodorják a még meglévő erdeinket.
6.  Tudomásuk van-e arról, hogy a Schweighofer cég már évek óta próbálja elérni a törvénykezésben az erdők vágási korhatárának több évtizeddel való csökkentését, hogy növelhesse a kitermelési kapacitását, illetve azért száll síkra, hogy a természetes szerkezetű erdőket gyorsan kitermelhető, magas cellulóztartalmú monokultúrákkal helyettesítse, ami katasztrofális következményekkel járhat a természeti egyensúlyra? Aggaszt-e valakit az, hogy a cégvezető által oly büszkén hangoztatott saját erdőültetési projektek is esetleg a fentebbi szellemben kiviteleződnek?
7.  Számításba vették-e a várhatóan itt is alkalmazásra kerülő formaldehides fafeldolgozási technológiák káros hatását a környező települések lakosságára, a majdani létesítményt övező mezőgazdasági területekre?
8. Nem zavarta a tervet támogató döntésükben az, hogy az ide irányuló majdani rönkszállító teherforgalom óriási terhet ró az amúgy is csapnivaló utakra, a fafeldolgozásból és teherautó-forgalomból származó zaj és szmog csapást mér a környék turizmusára, és káros hatással lesz sok természeti értékre is, így például a Rétyi Nyír élővilágára?
9. Számoltak-e azzal, hogy a számos vágtér, mely a Schweighofer cég ösztönzésére jelenik majd meg a megyében, jelentős mértékben fogja növelni megyeszerte az árvízveszélyt, és hatványozottan károsítani fogja a természetet, visszavetvén a megye turisztikai vonzerejét?”
Végezetül az aláírók reményüket fejezik ki, hogy a projektet támogató illetékesek „tudatában vannak annak, hogy az erdő nem csak deszkából áll, miként a munkaerőpiacot sem csak targoncások ostromolják”, és kérik: állítsák le a beruházást.