Édesapám okleveles erdőmérnök volt, 81 éves korában hunyt el. Otthon és a munkahelyén sem szóban, sem írásban nem hallottam, nem láttam, hogy bárki is erdészmérnöknek nevezte volna. A selmeci, majd a soproni egyetemeken is erdőmérnököket képeztek, vagyis műszaki képesítést szerzett szakembereket, akiknek mindenük az erdő volt.
Magam is rövid ideig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar erdőmérnöki osztályának rendes, beiratkozott hallgatója voltam, ahonnan kötelező katonai szolgálatra vittek 1943. október 4-én. Sopronban mint erdőmérnökhallgató-jelölt ún. balekvizsgát is letettem, de azt a szót, hogy erdészmérnök, nem hallottam.
Néhány évvel ezelőtt egyik újságban olvastam először azt a helytelen, csúf kifejezést, megnevezést: erdészmérnök. Ezt sajnos, több újságíró lemásolta. Az erdész szó az erdőgazdaságban alkalmazott szakembert jelenti. Itt, e jellegzetes életközösségben, az erdőben dolgozik az erdőmérnök, főerdőmérnök, erdőőr, erdőpásztor, erdőkezelő, erdőkerülő, erdőmester, erdőfelügyelő, erdőtanácsos, erdőgondnok, erdőigazgató, erdőkitermelő. Van erdőkerület, erdőfelügyelőség, erdőigazgatóság, erdőhivatal, erdőuralom, erdő-közbirtokosság, erdőgazdálkodás, erdőtűz, erdőbecslés, erdőrontás, „az erdő fohásza” és sok, erdőhöz vagy erdővel kapcsolatos szavunk: erdőcske, erdős terület, erdei út, rét, dűlő, ösvény, erdei fenyő, erdei szamóca, erdei gombák, erdei vadak, erdei etetők, erdei sózók és sok, erdővel kapcsolatos közmondás: Nem látja a fától az erdőt stb.
Nem kéne újabb nyelvújítást végezni ezen a téren. Annak idején a patikusból gyógyszerészt, a pallérból építészt „csináltak”, úgy látszik, a szülésznek több esze van, mint a nőgyógyásznak, a sebésznek is több, mint a belgyógyásznak, s a művésznek is, mint a mérnöknek. Használjuk továbbra is az erdész, erdészet szót a megfelelő helyen: főerdész, erdésztechnikus, erdészház, erdészeti hivatal stb. és kiáltsuk bátran: „Erdészek, fel a fára, jön a medve!” De védjük meg az erdőmérnök szép, becsületes nevét.
