Az utókor számára megmentett, restaurált és ritka gasztronómiatörténeti köteteket csodálhattak tegnap délután mindazok, akiket a Lábas Ház pincéjében Ács Imre kalauzolt páratlan magángyűjteménye darabjai közt. A kecskeméti Széchenyi István Idegenforgalmi és Vendéglátó-ipari Iskola tanára már tanoncként gyűjtötte a szakácskönyveket szakemberektől, antikváriumból, de még a katonai szolgálat idején is, s az évek során teljességre törekedett, hogy minél többet megmentsen a gasztronómiatörténet leírt emlékeiből.
Páratlan kollekciójából ízelítőként hozta el Sepsiszentgyörgyre a gyöngybetűkkel, kézírással vezetett kis szakácskönyv mellett a tizenhat kiadást megért, a szakma és a háztartásbeliek körében is igen népszerű Szekula Teréz, azaz a Rézi néni-féle Szegedi szakácskönyv néhány példányát. Kimondottan védett kötetet is láthattunk, az 1823-ból származó, német nyelven írt, gót betűs, egyházi ételeket tartalmazó, valamint a Magyarországon az 1800-as években megjelent első, magyar nyelvű izraelita szakácskönyvet, s ezek mellett egyedi darabnak számít a háborús ételeket csoportosító, 1942-ben kiadott, Ízletes hadi ételek című kiadvány is.
A rokon szakma példányai, cukrászati kiadványok mellett számos érdekesség is lapult a tárolókban – láthattuk azt a Pesten 1853-ban kiadott szakácskönyvet, melyet az ezerkét recept mellett gazdasszonytár, azaz mindennemű ház-, konyha-, éléskamra- és pincetartási útmutató tett még hasznosabbá a háziasszonyok számára. Ne dobják ki a régi szakácskönyveket, őrizzék meg, restauráltassák azokat – ajánlotta hallgatóságának Ács Imre, aki számára szakmai küldetés a gasztronómiai kultúránk múltját dokumentáló kötetek megőrzése. Mert meggyőződése, mai gasztronómiánk a múltbeli ételcsodákban gyökerezik, s a gasztronómia ugyanolyan része az egyetemes magyar kultúrának, mint a népzene vagy népviseleteink.
