A NATO-országok külügyminisztereinek tanácskozásán Martonyi külön megbeszélést folytatott Szergej Lavrovval, az orosz diplomácia irányítójával. Mindketten hangsúlyozták a kölcsönös bizalom szükségességét, és méltatták az együttműködés területeit. A magyar miniszter értékelése szerint Lavrov gyakorlatias szemléletről tett tanúbizonyságot, kiemelte a NATO–orosz együttműködés hasznos voltát Afganisztánnal, illetve Iránnal kapcsolatban, továbbá a számítógépes biztonság, a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem terén.
Szíriát illetően nem annyira a célról, mint inkább az odavezető útról eltér egymástól a NATO és Oroszország álláspontja. Abban egyetértés van – közölte –, hogy a politikai megoldás keresése során a genfi kommüniké tartalmához kellene visszatérni: a nemzetközi hatalmak tavaly június 30-án Genfben alakítottak ki közös álláspontot a szíriai nemzeti egységkormány felállítását célzó béketervről, és nyitva hagyták azt a kérdést, hogy játszhat-e bármiféle szerepet Bassár el-Aszad szíriai elnök a politikai átmenet folyamatában.
Míg Lavrov a rendszerellenes erők által elkövetett atrocitásokat emeli ki, és a fundamentalista erőkre hívja fel a figyelmet, addig a NATO-tagállamok azt mondják, hogy Aszad semmi esetre sem maradhat hatalmon – vázolta az eltérő nézeteket Martonyi János.
Szíriáról nem csak Lavrov­val, hanem saját körben is tárgyaltak a NATO-külügyminiszterek, és többen úgy vélekedtek: indokolt lenne, hogy legalább a humanitárius helyzet enyhítése érdekében szülessen határozat az ENSZ Biztonsági Tanácsában, hiszen az emberi szenvedések mértéke egyre tarthatatlanabb.
A NATO-nak most nincs szerepe Szíriában, a katonai beavatkozás nem oldaná meg a helyzetet – szögezte le Martonyi János, ismertetve az atlanti szövetség tagországainak közös álláspontját. Mint megjegyezte, a NATO számára esetlegesen is csak a politikai megoldás után nyílhatna szerep Szíriában.