Egy összehasonlító felmérést ismertetett, amelynek adatait Magyarországon 11 ezer fős, Erdélyben 4000 fős mintából gyűjtötték 2008-ban. A gazdasági válság bizonyos mértékig módosította a helyzetet, de a kutatás által leírt folyamatok ma is érvényesek. Az eddigiek szerint az erdélyi jövedelmek vásárlóereje a magyarországiak 68 százalékát, a vidéki magyarországi jövedelmek vásárlóerejének pedig a 72 százalékát teszi ki, de a különbség évről évre csökken. A fogyasztási egységre számolt úgynevezett ekvivalens átlagjövedelem ese­tében még kisebb különbséget mértek. Az erdélyi magyarok jövedelmei a magyarországiak 77,7 százalékát, a vidéki (Budapest nélküli) magyarországi jövedelmeknek pedig 81,9 százalékát tették ki. Veres Valér azért tartotta indokoltnak a vidéki Magyarországgal való összehasonlítást, mert a főváros Magyarországon és Romániában is kilóg a sorból, és a romániai magyaroknak elenyésző része él a román fővárosban. A vizsgálat kimutatta, hogy Erdélyben több szempontból is élesebbek az ellentétek, mint Magyarorszá­gon. Nagyobbak a különbségek a szegény és a gazdagabb rétegek, a falusi és a városi jövedelmek, életkörülmények között. A legszegényebbek sokkal szegényebbek Erdélyben, mint Magyar­országon, a gazdagabbak között viszont nem olyan nagyok a különbségek. „Az erdélyi inaktívak helyzete sokkal rosszabb, mint a magyarországiaké, ám ha Erdélyben valakinek van munkája, nem él sokkal rosszabbul, mint a hasonló helyzetben lévő magyarországi polgár” – fogalmazott Veres Valér. A lakhatási körülmények és a háztartások ellátottsága tekintetében jelentős erdélyi lemaradás látszik, de ezt némiképp ellensúlyozza, hogy az erdélyiek nagyobb arányban mennek el nyaralni, mint a magyarországiak. A felmérés ugyanakkor azt is kimutatta, hogy az erdélyiek elégedettebbek az anyagi helyzetükkel, mint a magyarországiak.