Igazi interaktív show-nak voltunk tanúi a Szécsi Pál emlékesten a színház új stúdiójában. Gergely Róbert már az előadás elején megteremtette a hangulatot, mondván, hogy most rajtunk, nézőkön lesz a hangsúly, mi leszünk az emlékest valódi főszereplői.
Aztán kezdődött az egyszemélyes előadás, párnacsatával, nyakkendőkön gitározással, vastapssal. Mindez közvetlen hangnemben, és fergeteges hangulatban. Egyszemélyes duettet énekelt Szécsi Pállal. „Kismadár, ó, kismadár / Messze száll, vígan dalol. / Kismadár, ó, kismadár / Látlak-e még valahol?” A közel negyven éve elhunyt magyar énekes népszerű slágerei valóban szárnyaltak, a közönség újra átérezhette, milyen volt Karolinát várni, és szeretni őt bolondulásig, de az is kiderült, hogy Szécsi a vidám hangulatú dalait „bús szívből” énekelte. Az árvaházban felnőtt énekes a saját elérhetetlen boldogságát közvetítette dalaiban, mert boldogan, felszabadultan érdemes élni. És Szécsi Pál emléke élni fog. Reméljük, még száz év múlva is ilyen odaadással éneklik a dalait, mint ahogyan Gergely Róbert tette.
Matekovics János Zoltán
