Gheorghe Zamfir elfújja az örömünket és bánatunkat. Az egyetemes emberét, nemzetiségtől függetlenül. Sokat tesz azért, hogy Románia hírét kiköszörülje a világban. Van mit. De ez már egy másik nóta.
A mester piros ingében igazi magányos juhászként (Lonely Shepherd) terelgette a hangokat a közönséghez. Közben a zenekara is tette a dolgát. Felhangzott a Titanic zenéjének feldolgozott változata, és reménykedhettünk, ha a hajó nem is, de a zenéje fennmarad. A mester szerényen beszámolt arról, hogy ő harmonikát akart tanulni, majd Fănică pánsíposztályába került. Akkor találtak egymásra a hangszerrel. És milyen nagyszerű találkozás. Állva tapsolt a közönség. Aztán felhangzott a Pacsirta. Megértettük, eljött a tavasz. Reméljük, jövőre is eljön. Gheorghe Zamfirral együtt.
Matekovics János Zoltán
