Bár az év eleji beszélgetések általában a múlt évi megvalósítások felsorolására nyújtanak alkalmat, Vajda Lajos inkább a megvalósításra váró terveket sorolja. Ezek közül az agráripari park, a fejlesztési pólus, a vízhálózat a legnagyobb. Összehangolt fejlesztésre van szükség, hogy a megye modernizálási folyamata identitásunk megőrzésével párosuljon, és ebben a fiataloknak is részt kell vállalniuk — vallja.
— Tavaly többször elhangzott, hogy rengeteg pénz érkezett a megyébe. Sikerült-e kimozdítani Háromszéket a holtpontról?
— Az egy főre eső nemzeti össztermék (GDP) szempontjából országos szinten a 14—15. helyen állunk, ami nem rossz. Átlagfizetések szempontjából a 35—36. helyen állunk, és ez viszont már nem jó. Az önkormányzatoknak is megnőttek saját bevételeik, a kormánytól is kaptunk pénzt, tavaly ez rekordméretű volt, főleg beruházásokra. Összesen 670—700 milliárd lejre újítottak fel százhét iskolát. 45 milliárd jött csak vízvezetésre. Két-három évvel ezelőtt évente 2,3—3 milliárd lejt kaptunk egy esztendőre. Minden önkormányzat elindított két-három nagy projektet. Ezt kellene valahogy összefogni. Fontos: olyan fejlesztések történjenek, hogy legyen egységes arculata az egésznek, és közben az identitásunkat meg tudjuk őrizni. — Ön hogyan értékelné saját munkáját? — A megyei tanács alelnökeként a gazdaság- és területfejlesztéssel foglalkoztam, persze, ide tartozik a turizmus is. A lényeg az alapfeltételek megteremtése: beruházók vonzása, munkahelyek teremtése, hiszen a végső cél az, hogy jobban éljünk Háromszéken, és a megye érvényesítse akaratát Székelyföldön, a régióban, az országban. Az elmúlt hat év alatt arra koncentráltam, hogy nagy fejlesztési projekteket hozzunk össze. Ennek érdekében meg kell találni a megfelelő struktúrákat, partnerségeket kell kialakítani. Fontos azonban, hogy milyen munkatársakkal dolgozik az ember. A megyei tanács apparátusa hatósági munkára van beállítva, nem pedig fejlesztésre, ezért egy-egy terv lebonyolításában baj van a ritmussal. — Mi a megoldás erre? — Én többször is azt mondtam, hogy el kell választani a fejlesztést az adminisztrációtól. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának megszervezésére például sok embert felhasználtak, ezért a fejlesztési tervekkel nem mindig tudtunk a megfelelő ritmusban haladni. Márpedig ezekkel nap mint nap kell foglalkozni. — Az elmúlt időben elhangzottak olyan vélemények, miszerint nem megfelelő az együttműködés Hargita és Kovászna megye között. Ön hogyan látja ezt? — Van javítanivaló az együttműködésen, egyeztető fórumot kellene létrehozni, embereket kijelölni, akik a tárgyalóasztalhoz ülnek, és közös projekteket dolgoznak ki. Erre vonatkozóan van egy 2002-es keretegyezmény, azt kellene működtetni. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke említette, hogy a 131-es út sikertelen terv. Pedig a mi részünkön az út rendbe van téve. A borvíz útja is halad. A versenytárgyalásnak volt már egy fordulója, de nem volt kivitelező. — Mi a helyzet a hulladékkezeléssel? — A hulladékkezelési projekt ugyancsak uniós kötelezettség, hiszen 2009-ig be kell zárnunk a kézdivásárhelyi, a bodzafordulói szeméttárolót. Most a két megye közösen dolgozza ki a hulladékkezelési tervét, erre kaptunk 900 000 eurót. Mi januárban kifizetjük, és birtokába kerülünk annak a Maksa és Lécfalva közötti területnek, ahol a hulladéktárolót létrehozzuk. Készül a hatástanulmány, júniusban pedig leadjuk a dokumentációt finanszírozásra. Ez mindkét megyének 20—20 millió eurót jelentene. — Milyen közös terveket lehet még lebonyolítani? — Regionális terv A borvíz útja és a hulladékgazdálkodás. De újakat is ki kellene találni. Lehetne ilyen a csíki hoki, a székelyudvarhelyi férfi kézilabda, a sepsiszentgyörgyi kosárlabda ügye, de beszélhetünk székelyföldi filharmóniáról, színházról és intézmények közötti együttműködésről. Fontos például az egyetemek közötti együttműködés is, hogy a Sapientia és a Babeş—Bolyai kiegészítse, és ne konkurense legyen egymásnak. Lejegyezte: FARCÁDI BOTOND (folytatása holnapi számunkban)
