Maroknyi fiatal, akiknek elegük van az egészből. A giccsből, a kultúrának nevezett, kétes minőségű produkciókból, az érték és mérték nélküli fogyasztásból. S még kétmaroknyi fiatalt, akiket könnyedén maguk mellé állítanak, majd a komoly, szekeres gyászmenet útnak indul, és temetik a kultúrát.
Teszik ezt Sepsiszentgyörgyön a Szent György Napok forgatagának szombat kora délutánján. Vonulnak végig a bóvliárusok sátrai, az értelmetlen giccses játékok között, és közben szól a hangosbemondó: Ne figyeljenek ránk, ne pazarolják idejüket, vásároljanak, fogyasszanak! Döbbent arcok, értetlenkedő járókelők, egy-egy kínos félmosoly. Nem értik, s nem is akarják érteni. Találgatják: talán Băsescu ellen tüntetnek, vagy az autonómiáért? A groteszk felvonulás elbizonytalanítja a többséget, érzik(forma), hogy valami különleges történik, de a lényeg mintha mégsem jutna el. Közben ünneplőbe öltözött cigány gyerekek kapaszkodnak a koporsót szállító szekérre (a félmeztelen király és az angol királynő integetését imitáló székely ruhás lány, valamint a pókembermaszkot viselő fiú mellé), és büszkén lengetik a székely, a magyar, a román vagy az uniós zászlót. S húzzák a szekeret feketébe öltözött fiatalok, taszítják társaik. Vonulnak újra meg újra a Szent György-napi forgatag legriasztóbb, legharsányabb, leggiccsesebb részén. Vannak köztük színészek, zenészek, képzőművészek, s akadnak szép számban diákok. Megmutatják, hogy van a városünnepnek egy másik, egy kevésbé vonzó oldala, s ugyanez hétköznapjainkat is uralja: az értelmetlen, fölösleges pénzköltés, a valós értékek semmibevétele, félresöprése.
Vészharangkongatás volt, üzenet. Talán a Szent György Napok legfontosabb üzenete!
