Persze – miként most is megtörtént – az sem baj, ha az ennél valamelyest korosabbak is találnak ott kedvükre valót, például egy rendkívüli színészkoncertet. A Charta Nyomda volt épületében szervezett wUnderpiknik gyorsmérlege azt mutatja, az esti bulik – a már említett színészkoncerten, illetve a szombat esti Kormac-bulin mintegy kilencszázan vettek részt – mellett a placc kísérleti színházként befogadta Mátray László Egy őrült naplója című egyéni előadását, s a szombati szekeres happening kiindulópontjaként is szolgált. Ennek ötletgazdája Horváth Hunor – németországi színházi tanulmányai után most Svájcban kultúrmenedzsmentből mesterizik –, aki társaival együtt közel egy évtizede szervez alternatív megmozdulásokat Sepsiszentgyörgyön. A mostani „temetés” – a hagyományos zászlókkal ékesített szekéren egy rudimentáris koporsó pihent, azt végighúzták a vásárban – lényege, hogy örök nyugalomra helyezték a giccset, a kulturális és poli­tikai idiotizmust. Történetük gondolkodásra, értelmezésre ösztönöz, voltak közöttük, akik a nézelődőket faggatták, mire vélik a dolgot. Az EU láncra verte a székelyeket – mondta egy járókelő, s bár ennek lehet ugyan némi igazságtartalma, fiataljaink nem feltétlenül erre gondoltak. Akciójukat bírálatnak, „egy kis balhénak” szánták, abból kiindulva, „ha közösen próbáljuk húzni ezt a truttyot, egyre nehezebb”. A patinás, hagyományos székely szekér előtt hatvan fiatal váltogatta egymást, a végén pedig láncra vert művészek haladtak. Aki nem bírja húzni a szekeret – közel három óra után tízen maradtak –, az ugyanis kiáll a sorból és elmegy. Nemcsak a Szent György-napi wUnderpikniken, hanem úgy általában is. „Egyedül a művészek vállalják a gürcölést”, hiszen az író s a színész nem tudja elhagyni nyelvét, a képzőművész is itteni gyökereiből él, s közben folyik szét vagy nagyon fanatikussá válik a közösség. Hogy mit lehetne tenni? Nyitottság­gal kellene lélegezni, előrehaladni...