Április 29. A IV. ifjúsági torna Európa-bajnokság ezen a napon fejeződött be 1984-ben. Nem zúdult ugyan éremeső a magyar ifjak nyakába, de két érmet azért szereztek, mindkettőt Pruma Tivadar révén. Tivadar bronzérmet szerzett gyűrűn és ezüstérmet lóugrásban, egyéni összetettben az igen előkelő ötödik helyen zárt. * 1934. április 29. Budapest: Magyarország–Bulgária 4–1 (1-0). Labdarúgás, világbajnoksági selejtező. Hungária út, 10 000 néző. Játékvezető: Frankenstein (osztrák). Magyarország: Sza­bó (Juhász, 63. p)–Mándi, Kis–Lyka, Szücs, Szalay–Tamássy, Avar, Solti, Cseh II., P. Szabó. Szövetségi kapitány: Nádas Ödön. Bulgária: Maznikov–Nikolov, Mis­talov–Minkovszki, Efremov, Gabrov­szki–Ange­lov, Bajkusev, Lozanov, Pesev, Pan­csev (Todorov, 28. p). Góllövők: P. Szabó (9. és 58. p), Solti (61. és 73. p), illetve Todorov (62. p). * Ma nyolcvanöt éves Deák Gyula marosvásárhelyi vízilabdázó, a Helsinkiben (1952) szerepelt román olimpiai válogatott tagja. * Ma negyvenhat éves a Kapuváron született kajakos, Ábrahám Attila, aki két olimpián képviselte Ma­gyarország színeit. Szöulban szerzett egy bajnoki címet (K4-1000 m) és egy bronzérmet (K2-500 m), Barcelonában pedig ezüstérmet a K4-1000-es versenyszámban. Közben nyert öt világbajnoki címet (1989-ben kettőt, 1990-ben, 1991-ben és 1993-ban egyet-egyet), három ezüst-, valamint két bronzérmet. * Har­minchat évvel ezelőtt született Budapesten Bárdos Sándor birkózó, a sydneyi olimpia ezüstérmese a kötöttfogásúak 85 kg-os súlycsoportjában.
1946. április 30-án kezdődött a IV. férfi kosárlabda Európa-bajnokság, melyen a magyar válogatott – Bajári Géza, Bánkúti Antal, Kardos Géza, Királyhídi László, Mezőfi Tibor, Nagy György, Németh Ferenc, Rácz Géza, Vadászi Ede, Velkey Ferenc – a dobogó harmadik fokán zárt. * 1900. április 30-án született Alsósófalván Keresztes Lajos, a Székelyföld első olimpiai bajnoka, a Sóvidéken, ahol 1532-ig még szabadon bányásztak a székelyek, és szabadon értékesítették a sót. Orbán Balázs szavait idézve: „el van árasztva e föld az élet fenntartásához nélkülözhetetlen sóval, oly nagy mértékben, mint a világ egy tája sem… de míg másutt az ország gazdaságforrása lenne, az a mi szerencsétlen  nemzetgazdászati és politikai viszonyainknál fogva heverőkincs, melynek élvezetéből az ott lakók is el vannak tiltva”. Lajos születésekor apja, Lukács 41 éves, és önálló szabadkereskedő, anyja, Gál Berta, 32 éves. A családnak Parajdon volt üzlete, így aztán átköltöztek a Só­vidék szívébe, Parajdra. A gyerek eléggé lassan cseperedett, s ezért orvosi tanácsra birkózni kezdett. Erre Ma­rosvásárhely, ahová hentes- és mészárosszakmát tanulni küldték, nagyszerű lehetőséget kínált. Élt is vele. Tizenhét éves, amikor otthagyja a Maros-parti várost, és Bu­dapestre költözik, maga mögött hagyva a Sóvidék szívében rejtőzködő hatalmas sótömböt, magával vitte viszont könnyed mozgását, gyorsaságát, lendületét, kitartását. A Marosvásárhelyen tanult mesterségével a főváros központi vágóhídján kapott munkát, s a Húsos Sport Club színei­ben birkózott tovább. A fiatal legény génjei­ben hordozta tehetségét, a sóvidéki emberek szívós munkabírását, makacs kitartását, ugyanakkor tanulékonyságát, fogékonyságát és nem utolsósorban rendkívüli testi erejét, amit aztán meglepően rövid idő alatt kamatoztatni is tudott. Alig néhány hónapos edzés után súlycsoportja legjobbja lett a magyar mezőnyben. 1923-ban magyar bajnokságot nyert, egy évvel később, a párizsi olimpián ezüstérmet szerzett, négy évvel később Amszterdamban pedig olimpiai bajnokságot nyert. 1979-ben hunyt el. * 1961. április 30. Rotter­dam, Feyenoord-stadion, 65 000 néző előtt: Hollandia–Ma­gyar­ország 0–3. (0–3), világbaj­noksági selejtező. Játékve­ze­tő: Kingston (walesi). Hollan­dia: Graafland–Wiersma, Van der Hardt, Kuys–Muller, Klaas­sens–Swart, Groot, Wilkes, Van der Kuil, Bergholtz. Ma­gyarország: Grosics–Mát­rai, Sipos, Dal­noki–Solymosi, Ko­tász–Sándor, Göröcs, Ku­harsz­ki, Tichy, Fenyvesi. Szö­vetségi kapitány: Baróti Lajos. Gól­lö­vők: Sándor (23. p), Fe­ny­vesi (24. p), Tichy (37. p). Ej, ha még egyszer visszafordulna ez az idő...
Május 1. Huszonkilenc évvel ezelőtt e napon ért véget Jönköpingben a kötöttfogású birkózó Európa-bajnokság, melyen a 100 kg-os Gáspár Tamás aranyérmet szerezett. * 1955. május 1-jén született a magyar labdarúgás „utolsó táncosa”, Töröcsik András – nem túlzás, hiszen fénykorában a lelátók megszakítás nélkül zengték buzdításukat: Táncolj, Törő! Táncolj. Törő! És nem volt ebben semmi túlzás, hiszen Törő tökéletes labdakezelése, finom mozdulatai, kiismerhetetlen cselei magukkal ragadták a szurkolókat. A BVSC-ben kezdte labdarúgó-pályafutását, majd 1974-től az Újpesti Dózsában folytatta. A lila-fehérekkel nyert három bajnokságot (1974–75, 1977–78, 1978–79), három magyar kupát (1975, 1982, 1983). A magyar válogatott tagjaként két világbajnokságon szerepelt (az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi vb-n). 1985-ben külföldre szerződött, egy évet töltött Farnciaországban, ahol a Montpellier játékosa volt. A magyar NB I-ben 236 mérkőzést játszott, 69 gólt lőtt, a válogatott címeres mezét 45-ször öltötte magára, és 12 gólt szerzett. * Negy­vennégy éve született Kolozsváron Czanka Attila súlyemelő, aki Szöulban Románia színeit képviselte a 60 kg-osok versenyében, négy évvel később Bar­celonában pedig magyar színekben súlycsoportjában a hetedik helyen végzett. Na de volt korábban – 1986 – ifjúsági Európa-bajnok (lökésben) és ezüstérmes (összetettben), 1987-ben pedig a felnőttek kontinensviadalán szerzett aranyérmet lökésben, szakításban és összetettben pedig egy-egy ezüstöt. Magyar színekben is folytatta éremgyűjtését a világ két nagy versenyén (Európa- és világbajnokság), arany-, ezüst- bronzérmek gazdag gyűjteménye került vitrinjébe.
1906. május 2-án ért véget Athénban a soron kívüli olimpia. Hogy miért került sor erre a speciális olimpiára? Egyszerűen azért, mert az 1900-as párizsi és az 1904-es St. Louis-i játékok után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az olimpiai eszme kisiklott kijelölt pályájáról. Látta ezt a NOB is, sőt, maga Pierre de Coubertin báró, az újkori játékok atyja is. Az ókori olimpiák örökösei, a görögök nemcsak látták a leselkedő veszélyt, nemcsak megmorogták, hanem léptek is az olimpiai eszme megmentése érdekében. Ezért rendezték meg a soron kívüli olimpiai játékokat. Tizenegy sportág – atlétika, birkózás, evezés, kerékpározás, labdarúgás, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, úszás-műugrás, vívás – 78 versenyszámában lépett küzdőtérre 20 ország 877 férfi és 7 női versenyzője. A magyar érmesek: arany: Sztantics György – 3000 m gyaloglás, 4x200 m gyorsváltó: Ónody József, Hajós Henrik, Kiss Géza, Halmay Zoltán, ezüst: Dávid Mihály – súlylökés, Erődi Béla – torna, függeszkedés, 10 m lengőkötél, Gönczy Lajos – magasugrás, Halmay Zoltán – 100 m gyorsúszás, Mudin Imre – hellén pentatlon (atlétika), bronzérem: Ho­lubán Ferenc – birkózás, kötöttfogás, 70 kg, Mudin István – hellén diszkoszvetés, Tóth Péter – kardvívás, egyéni. * Hetvenhét éves lenne ma Mendelényi Tamás kardvívó, az 1960-as római olimpia aranyérmese (kardcsapat). * Ma hetvenöt éve született Hollósi Géza birkózó, aki a római olimpián a szabadfogás középsúlyában az 5. helyen végzett, négy évvel később Tokióban mindkét fogásnemben szőnyegre lépett, kötöttfogásban a 4., szabadfogásban az 5. helyen zárt.
1894. május 3-án alakult meg a Ma­gyar Kerékpáros Szövetség. Öt évvel később a budapesti IX. kerületben megalakult a Ferencvárosi Torna Club. * 1969. május 3-án kezdődött Milánóban a XX. súlyemelő Európa-bajnokság. A magyar érmesek: légsúly: ...2. Földi Imre, váltósúly: …2. Veres Győző. * Ma hatvannyolc éve hunyt el az ausztriai Mauthau­senben Garay János kardvívó, a második párizsi olimpia (1924) ezüst- (csapatban) és bronzérmese (egyéniben), majd az amszterdami játékok aranyérmese (csapatban). * Ötven évvel ezelőtt született Szabó Attila, a szöuli olimpia kenu egyes, 500 méteres számának negyedik helyezettje.
1924. május 4-én nyitották meg a második párizsi olimpiai játékokat, melyen 44 ország 2956 férfi és 136 női versenyzője küzdött 18 sportág 126 versenyszámában az érmekért. A magyarok mérlege: 2 arany-, 4 ezüst-, 4 bronzérem. Arany­érmesek: Halasy Gyula – agyaggalamblövés, egyéni, Pósta Sándor – kardvívás, egyéni, ezüstérmesek: Keresztes Lajos – birkózás, könnyűsúly, Somfay Elemér – atlétika, ötpróba, Hajós Alfréd, Lauber Dezső – művészeti verseny, építészet, kardcsapat – Berti László, Garay János, Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, Uhlyárik Jenő –, bronzérmesek: Badó Rajmund – birkózás, nehézsúly, Bartha Károly – úszás, 100 m hát, Garay János – kardvívás, egyéni, tőrcsapat: Berti László, Lichte­neckert István, Pósta Sándor, Schen­ker Zoltán, Tersztyán­szky Ödön. * Har­minc­hat éve született Vö­rös Zsuzsa, az athéni olimpia (2004) öttusabajnoka.
1912. május 5-én nyitották meg a stockholmi olimpiai játékokat, melyen 28 ország 2490 férfi és 57 női versenyzője lépett a küzdőterekre, hogy megküzdjön 14 sportág 102 versenyszámának érmeiért. A magyar érmesek: arany: Fuchs Jenő – kard egyéni, Prokopp Sándor – sportlövészet, hadipuska, kardcsapat – Berti László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos –, ezüst: Békessy Béla – kardvívás, egyéni, torna, össze­tett csapat – Aradi Lajos, Berkes József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Halmos Győző, Hellmich Ottó, Herczeg Ist­ván, Keresztessy József, Korponai János, Pászthy Elemér, Pédery Árpád, Réti Jenő, Szüts Ferenc, Téry Ödön, Tuli Géza –, bronz: Kovács Miklós – gerelydobás, Mészáros Ervin – kardvívás, egyéni, Varga Béla – birkózás, középsúly. * 1966. május 5-én kezdődött Karlsruhéban a X. szabadfogású birkózó Európa-bajnokság. Két érmet szereztek a magyarok: Urbán József egy ezüstöt Csehszlovákiának a váltósúlyban, Csa­tári József pedig egy bronzot félnehézsúlyban Magyar­ország­nak. * Ered­mé­nyesebb volt az 1937-es (szintén május 5-én kezdődött) ökölvívó VIII. Euró­pa-bajnokság, hiszen Énekes Vilmos aranyat nyert légsúlyban, Szabó Gyula bronzot pehelysúlyban, Mándi Imre ezüstöt váltósúlyban, Szigeti Lajos pedig bronzot félnehézsúlyban.