Pohár a kézben – ez volt a legjellemzőbb kép a meglehetősen szűknek bizonyuló, kis házikókkal határolt térben, a múzeumkertben, az egykori múzeumőri lakások között, ahol idén is borudvart rendezett be a Sport- és Borbarátok Egyesülete.
A mondóvíz kifejezésünket parafrazálva „mesélővíznek” keresztelhetnénk azokat a nemes nedűket, amelyek kortyolgatásában elmerülhetett a borudvar törzsközönsége péntektől vasárnapig. Annál is inkább, mert ezúttal a pálinka (Potio Nobilis), na meg a (bio)sajt (Csősz Boglárka biofarmja), a szarvasgombával ízesített kencefice (Élesd) is bekérezkedett az ízek-illatok-színek pohárcsengető világába. Természetesen a borászok játszották a mesélő főszerepet. Mert minden tájnak, dűlőnek, sőt, szőlőtőkének külön története van, nem beszélve a fényt élesítő borkölteményekről. A borra és az egymásra figyelés így más dimenzióba kerül, aminek ebben a miliőben nemcsak a pohárkoccanás zenéje, hanem a Kultúrkert színpadáról átszűrődő muzsika is megadta az alaphangját. A szavak nélküli mese nagymestere persze maradt a Somló-hegyi, tokaji, egri, arad-hegyaljai, Mátra vidéki magyar bor. A rendezvény sikerét pedig az is jelzi, hogy a felhívásra egyre több pincészet válaszol. S hogy a magyar borkultúra lassan állandó teret nyer vidékünkön is, mi bizonyíthatná jobban, mint hogy a város központjában működő Indivino borbár egész évben várja a vendégeket.
