Ifjúsági térré nőtte ki magát a román és magyar fiatalok által már ötödik éve működtetett ifjúsági sátor, de nemcsak a helyszín lett nagyobb, a programok változatossága, színvonala is kiérdemelte a méltóbb helyet.
Magyar részről a Hárit, románról az Ecou vállalta a szervezést, sok-sok közös és jó néhány külön ötlettel vonzották a kicsiket és nagyokat. Borítékolható volt, hogy népszerűek lesznek a közönségtalálkozók, de folyamatos volt a pezsgés az Élő könyvtárban is, ahol színész, kerekes székes sportoló, rendőr, újságíró, pszichológus, ifjú slamelő vagy kurd önkéntes volt „kikölcsönözhető”, kérdezni lehetett őket munkájukról, életükről. S bizony folyamatosan „adták, vették” őket. Volt bábszínház, bűvészkedés, játékok, vetélkedők, keresték a helyi tehetségeket, a színpadon helyet kaptak szárnybontogató zenészek, komikusok. S voltak esténként nagy-nagy bulik. Kis közösség kovácsolódott itt össze magyar és román fiatalokból, akik tudtak közösen építkezni, mulatni. Megteremtették saját világukat, amely sokuk számára oázis volt a Szent György Napok forgatagában. (-kas)
