Szívesen adott ez helyet a verébnek –
Beengedte szépen őt a lakásába,
Hogy bele ne jusson a vércse hasába.

A hálátlan veréb így szól másnap reggel,
Mikor a fecskének puha ágyán felkel:
„Ejnye, fecske szomszéd, eddig nem is tudtam,
Hogy neked ily pompás úri lakásod van!
Biz, nekem, mondhatom, annyira megtetszett,
Hogy benne maradni kedvem kerekedett!
No de azt láthatod, hogy ez szűk kettőnknek,
Ilyen kis fészekben ketten nem férünk meg!
Látod, fecske komám, én erősebb vagyok,
Legokosabb lesz, ha a fészket elhagyod!”

A szegény fecskének mit volt mit tennie?
A saját fészkéből ki kellett mennie!