Ami viszont szembetűnő és aggodalomra ad okot, az a kezdeményező cég közönye a térségben zajló vita iránt. A hetekkel korábban történt bejelentés óta az osztrák vállalkozás valamiért nem tartotta fontosnak megnyugtatni a közvéleményt, cáfolni az ellene felhozott érveket. A környezetvédők aggályaira válasz nem érkezett, az erdeinket féltőket meg nem nyugtatták, a 650 munkahely létesítését kétségbe vonóknak garanciát nem mutattak fel, és arra sem siettek reagálni, hogy a nagyszabású fűrészüzem egészségre gyakorolt hatása káros lenne. Talán nem érdekli őket a helyi közösség viszonyulása, mert úgysem ez a döntő a beruházás megvalósulásában? Vagy csak abban bíznak, hogy megnyugszanak majd a kedélyek, a tiltakozók lendülete sem tart soká? Bármiként legyen is, a Holz­industrie Schweig­hofer távolságtartása nemhogy oszlatná, hanem gyarapítja a kételyeket, és a legkevésbé sem árulkodik a helyi közösség ügyei iránti érzékenységről.
A másik súlyos gond, amely nehezíti a döntést és az egyértelmű állásfoglalást, az éppen az állami intézmények hitelvesztése. Mert mi sem lenne természetesebb, mint ilyen esetben a hatóságokra hagyatkozni: az engedélyeket csak bizonyos feltételek teljesítése esetén állítják ki, a környezetre gyakorolt hatást alaposan elemzik, és ezek alapján döntenek. Ha pedig fennáll a veszélye a környezetrombolásnak, a nagyméretű erdőkivágásnak, akkor nemet mondanak a tervre. Csak az a gond, hogy jól tudjuk, látjuk, tapasztaljuk: az ország legnagyobb rákfenéje továbbra is a korrupció, pénzzel, sok pénzzel mindent el lehet intézni, mindent és majd mindenkit meg lehet vásárolni, az ellenőrző szervek iránti bizalom emiatt meglehetősen alacsony.
Továbbra is sötétben tapogatózunk tehát, elriasztani potenciális külföldi befektetőket senkinek nem érdeke, de alaposan megismerni az idetelepő vállalkozást mindenkinek jogában áll. Különben joggal vetődik fel a kérdés: miért e nagy titkolódzás?