Milyen eséllyel indul az önállósodás útján egy pályakezdő fiatal? Hogyan készül a munkavállalásra, mit vár el leendő munkaadóitól, itthon vagy inkább külföldön boldogulna? Többek közt ezt is firtattuk a szerdai sepsiszentgyörgyi ifjúsági állásvásár néhány résztvevőjével. Álláspontjukat, tapasztalataikat megosztották lapunkkal a munkaerőt toborzók is. Bár a kereslet és kínálat találkozásának lehetősége megadatott, a rendezvényről vegyes élményekkel távoztak a felek.
Hiába a többféle képesítés?
Miután decemberben felmondott előző munkahelyén, a szerdai börzén tájékozódott az elhelyezkedési lehetőségekről a harmincadik életévéhez közelítő Ilona. „Elég régóta dolgozom, és tanulok folyamatosan – a gyógyszerészasszisztensin túl most éppen környezetvédelmi mérnökit végzek –, és arra jöttem rá, hiába szerzek meg többféle képesítést, nyelvvizsgáztam is, próbáltam magamat fejleszteni annak reményében, hogy sikerül munkahelyet találnom az elkövetkezendőkben, úgy tűnik, nem sikerül a végzettségemnek megfelelő beosztást találni” – avatott be tapasztalataiba.
„Októberig menedzserasszisztensként tevékenykedtem, mert valahol muszáj volt dolgozni – gyógyszertárban nem sikerült elhelyezkedni, mert nem volt ismeretségem, így más utat választottam, mert van egy gyerekem is, akit el kell tartani. Nem mondhatom, hogy rossz tapasztalataim voltak, hiszen minden főnök elvárja, hogy elvégezd a munkád, és ez rendben is van, ám a fizetés rettenetesen kevés volt ahhoz képest, hogy mennyit dolgoztam. Egy adott pillanatban három ember munkáját végeztem, reggel nyolctól éjjelig dolgoztam, túlóráztam is, azokat sem fizették ki, de béremelés sem történt, ezért mondtam fel. Úgy éreztem, váltanom kell, mert többre vagyok képes” – mesélte a fiatal édesanya, aki annak reményében tért be a börzére, hogy talál „valami érdekeset”.
Nem így történt, s úgy vélekedett, a mostani kudarcai után el kell gondolkodnia a külföldi munkavállalás lehetőségén, ám gyermekét nem szeretné itthon hagyni.
Sikerélmények nélkül
Karácsony Izabella határozottan jelentette ki, semmiképpen nem akar külföldön dolgozni, bár eddigi itthoni próbálkozásai nem jártak sikerrel. „Általános orvosasszisztensit végeztem tavaly nyáron, de mindeddig nem tudtam elhelyezkedni. A vásáron egy egészségügyi intézmény is képviseltette magát, de csak bemutatkoztak, állást nem hirdettek – mondta a 22 éves uzoni lány. – Nem dolgoztam még sehol, így nincs tapasztalatom, ez is gond, mert erre mindenhol rákérdeznek. Úgy érzem, nehéz most elhelyezkedni, pedig kórházban, családorvosi rendelőkben is próbálkoztam, állásinterjúkra jártam, újságokból is érdeklődtem, sőt, magam is hirdettem, hogy munkát keresek, de senki nem hívott. Ősz óta próbálkozom, időközben megszűnt a munkanélküli-támogatás is, így most már bármilyen munka jól jönne. Fiatal vagyok, van energiám, bármibe belekezdenék, mert kellenek a sikerélmények, a sok eredménytelen állásinterjú után kicsit megbicsaklik az önbizalmam is” – ismerte el.
Izabella úgy vélekedett, sok esetben csupán meghirdetik az állásokat, ám tulajdonképpen már van jelentkező rájuk, így csak ígéret marad, hogy visszahívják a jelentkezőket, utólag azonban nem veszik fel a kapcsolatot velük a cégek képviselői.
Ki a kicsit nem becsüli…
Van esély arra, hogy ismét kommunikáljunk – mosolyogva vág bele mondandójába Tódor Emőke, miután egy turisztikai vállalkozóval tárgyalt. A 23 éves lány nem dolgozott még, egyetemi végzettségének megfelelő ágazatban helyezkedne el, mint mondja, térképészet, környezetvédelem, urbanisztika jöhetne szóba. Szerdán első alkalommal járt munkaerőbörzén, s túl az első interjún bizakodóan összegzett: bár nem felel meg a követelményeknek, talán ismét felveszik vele a kapcsolatot, amúgy tudatták vele, hiányosságnak számít, hogy nincs tapasztalata. Utóbbi kapcsán úgy vélekedett: részben érthető, hogy jártas munkaerőt keresnek a vállalkozók, nekik ugyanis az a lényeg, hogy beosztottjaik termeljenek, a fiatalok szempontjából azonban nehézséget jelent az elindulásban, mert előfordulhat, évekig nem találnak munkát emiatt. Ha a következő egy esztendőben nem alkalmaznak, akkor valószínű, hogy külföldön is próbálkozom – mondta Emőke, aki lehetséges célországként Németországot, Angliát említette.
Reménykedve jöttem, de úgy térek haza, talán megbánom, hogy egyáltalán eljöttem – fogalmazott érdeklődésünkre egy 25 éves fiatalember, aki végzettségéhez illő ajánlatot nem talált a börzén, mert jobbára szakképzetteket toboroztak: építészetben, fafeldolgozásban kínáltak munkát. „Közgazdaságot végeztem tavaly, és elég telített a piac – mondta –, s ha mégis úgy döntök, hogy fizikai munkát végzek, azt a közeli faluban is találok, ahol lakom.” Hivatalosan még nem dolgozott ugyan, de néhány hónapig egy vállalkozónak segédkezett, fizetséget is kapott munkájáért, s bár jó tapasztalatai voltak és szerette a munkát, sikeres projekt hiányában végül nem tudták alkalmazni, bár állítása szerint ez volt a szándéka leendő munkaadójának. A korábban megszólalókhoz hasonlóan ő is úgy véli, a cégeknek kötelességük meghirdetni a betöltendő posztokat, de gyakran kiderül, hogy maga az állás nem létezik, ilyen körülmények közt pedig a munkaerőbörzéknek sincs értelmük.
A vállalkozók is csalódtak
Kissé csalódott volt a munkaerő-felhozatal miatt egy faiparban tevékenykedő vállalkozás képviselője, aki harminc munkatársat toborzott volna kökösi munkapontjukra. Immár a harmadik börzén próbálták leendő kollégáikat megtalálni – eredménytelenül, legutóbb csupán egyetlen képzett jelentkezővel találkoztak. A cég képviselője szerint gondot jelent a szakemberek hiánya, s bár elismeri, az ifjaktól nincs ahogy elvárni a szakmai tapasztalatot, az ellenben a javukra válna, ha tanfolyamokon is képzenék magukat. Mint mondta, nem könnyű a fafeldolgozásban dolgozni, a szakma kézügyességet igényel, ám ehhez nem kell feltétlenül egyetemet végezni, egy három hónapos képzésen sok hasznos gyakorlati tudnivalót is elsajátíthatnak a jelentkezők. A cég egyébként két műszakban nyolcórás munkavégzésre keresett dolgozókat, a havi juttatás mellett szállítást, ebédjegyeket is biztosít. Megtudtuk azt is, a fizetés minimálbérről indul, de a beosztás, munkavégzés, képzettség függvényében elérheti a 2500–3000 lejt is.
„Egyrészt azt tapasztalom, azt látom a fiatalok arcán, hogy nem akarnak dolgozni, másrészt, ha bevállalnak bármilyen munkát, nincs kellő kitartás bennük” – ezt egy autóiparban érdekelt vállalkozás toborzással foglalkozó munkatársa nyilatkozta érdeklődésünkre. Azoknak, akik most végeznek vagy már leérettségiztek, újdonság a munkavégzés fogalma, nincs kellő önbizalmuk, sem pedig motivációjuk, hogy dolgozzanak – fűzte hozzá. Ajánlatuk három fiatalt érdekelt komolyabban is szerdán, közülük egy már dolgozott sepsiszentgyörgyi egységüknél, ketten pedig ígérték, jelentkeznek a hét eleji tájékoztatásra és gyárlátogatásra. A több mint másfél ezer háromszékit foglalkoztató vállalkozásnál folyamatos a toborzás, akárcsak a lemorzsolódás.
A börzén tapasztaltak mintegy konklúziójának is alkalmas Ilona véleménye, aki azt kérte: „engedjék dolgozni a munkaadók a fiatalokat, és hagyják őket érvényesülni, akinek pedig eljött az ideje, az adja át helyét, menjen nyugdíjba”. Megfelelő hozzáállás szerinte az volna, ha a munkavállalókat végzettségüknek megfelelően alkalmaznák, nem pedig ismeretség alapján.
