Sylvester Lajossal a Hagia Sophiában

2013. május 11., szombat, Kultúra

Egy esztendeje halott, de folyamatosan érzékelem jelenlétét. Nem, ez nem misztika, nem is különösebben metafizikai érzékenységem – már ha van? – eredménye. Egyszerűen van. Jelen van az életemben. Beszél hozzám.

Onnan túlról is figyelemmel kísér. Ez a párbeszéd a hatvanas évek végén kezdődött, de úgy tűnik, halálával sem fejeződött be. Most egy közös meghatározó élményünket szeretném felidézni. Lajos a rodostói látogatások során alaposan megismerkedett Törökország nem is olyan rejtett rejtelmeivel, erről egyik, életében megjelenő utolsó, a Szőttesünkben török minták című kiváló könyve is tanúskodik, ami esszé és vallomás, úti élmények felelevenítése és gondolkodás a történelemről. Arról, hogy mit is jelentettek a törökök a magyar históriában, és arról, hogy ma miképp viszonyulnak a magyarsághoz egykori hódítóink. Isztambulban, Kós Károly Sztambul című esszéje szerint A városban (nem egy város, A város), ahol a bizánci, konstantinápolyi és sztambuli építészeti csodákat elemezve Kós a világ leggyönyörűbb templomának tartja a Hagia Sophiát, részletesen elemzi ezt a csodát, megállapítva, hogy „az Aja Szófia a VI. század architektúrájának legnagyobb művészi és technikai eredménye: megoldása az egységes monumentális belső térnek”. Ezt látnod kell, mondta Lajos, ilyen nincs is, és mégis van! És nem volt apelláta, indultunk Isztambulba, s egy sugárzó májusi napon, amikor Kós szerint a legcsodálatosabb ez a város, beléptünk a Hagia Sophiába, ami 916 esztendeig templom, 482 évig dzsámi, 1935 óta múzeum, és ahol különös dolgok esnek meg a látogatókkal, a két világvallás múzeumában néha megáll az idő. Azt hittük, hogy egy, másfél órát töltöttünk benn, és kiderült, amikor kijöttünk, hogy több mint öt és fél órát. Csak arról számolhatok be, amit én éltem át, halott nagyanyámmal és szerelmemmel beszélgethettem, de jól értsék, ez nem jelenés volt, nem félálom, hanem döbbenetesen valóságosnak tűnő kettős találkozás. Aztán kitámolyogtunk a templomból, ő egy Boszporusz-parti vendéglőben bevallotta, édesapjával beszélgetett, beszámolt a nagy család ügyes-bajos dolgairól. Elképedten bámultunk egymásra, és dideregtünk a májusi hőségben. Nem az volt a kérdés, hogy ez az egész miképpen történhetett, mert megtörtént. Hamletet idéztem biztatásul: „Több dolgok vannak földön és egen, / Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes…”
 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 488
szavazógép
2013-05-11: Kultúra - Kisgyörgy Zoltán:

A Székelyföld békési szerelmese

Gyula csak egy dobásnyira van Belső-Erdélytől – ismételte több alkalommal Béres Pista barátom, aki ezt a földdarabot annyira szerette. – A fürdőváros végében a magyar–román határ. Lent, valahol a föld mélyében, nálatok is megvan az a réteg, amelyből itt, Gyulán felfakad a termálvíz! – így ő vérbeli geográfusként. – Tudod te, hogy a geológiai kutatásban is van amolyan kanyarfúró, amivel ha kell, még az országhatár alatt is át lehet fúrni.
2013-05-11: Kultúra - Pálmai Tamás:

A valódi elit (Békési levelek)

Az elit kifejezést hajlamosak vagyunk a mai – olykor tragikomikusan idiótaszintű – világ önfelkent politikusokból és újgazdag vállalkozókból álló csoportjával egyenértékűsíteni, asszociálni, akár azonosítani. Ez az, ami téves.