Kevés az égi áldás
Elég visszalapoznunk a tavalyi aszály krónikájára, hogy „jettét vegyük a dolgoknak”, hiszen itt is lopakodik a szárazság: ha egy-egy helyen hull az égi áldás, akkor az viharral, olykor jéggel jön, máshol még csak egy csepp sem! Kisborosnyón, Kispatakon és Nagy­patakon harmat sincs reggel, mit lehet várni az ilyen esztendőtől? – kérdi aggodalommal a kertjében kapálgató asszony. A fagyosszentek hátha megcseppentik az eget... Még a hegyek között is ritka az eső – tesszük hozzá mi, pedig azt tartja a szájhagyomány, hogy „a hegyek vonzzák az esőt”. Csíkországban tavaly a szárazság éppen akkor köszöntött be, amikor a burgonyának a legnagyobb szüksége lett volna a csapadékra. Olyan földek is akadtak, amelyekről nem volt érdemes begyűjteni a termést, s az aszályt az állattenyésztők is megszenvedték, mert a térségben – s ez alól Kovászna megye sem kivétel – a szokatlanul forró nyár következtében kiszáradt a fű a legelőkön, patakmedrek maradtak víz nélkül, sok helyen az állatok itatása is gondot okozott. Nem a már gyökeret verő aggodalmunkat tetőzzük, de eszünkbe jutott: megesett a történelem folyamán, hogy a Nagy Magyar Alföldet pusztító szárazság idején Erdélybe és a Székelyföldre jöttek őszelni-telelni magyar testvéreink, de 1946-ban fordítva történt, amikor a Magyar Népi Szövetség szervezte meg a háromszéki gyermekek teleltetését Erdély északabbi vidékein. Hiába kérik majd a megyék, hogy a szakminisztérium nyilvánítsa száraz­ság sújtottá területeit, mert nehezen lehet azt elhinni ebben a hazában – vélik a helyiek is –, hogy a kormány kártérítést fizessen a gazdáknak. A Borosnyó környéki mezőn dolgozókkal beszélgetve kiderült az aggodalom oka is: egy dolog, hogy némely esztendőkben nem elég a csapadék, de ha ez „rátart”, és egész sor aszályos évnek nézünk elébe, mi lesz? Mi belenyugszunk, nincs mit tenni, mert olyan klímát teremteni itt, mint a fólia alatt, csak a Fennvaló tud. Egyébként meglepetésszámba megy Kisborosnyón, hogy Gizella napján – éppen a nagy meleg miatt – már kikelt a fuszulyka, azt azonban már senki nem hiszi, hogy ebben a meleg időben a fagyosszentek és Orbán „lepergelje” ennek az alapélelmiszer-növénynek a levelét.

Szaporodó gondok-bajok
Különben csend van – jut eszünkbe Bartalis János verse. Szőcs Levente nagyborosnyói polgármestert arról kérdeztük, hogy mi jut ennek a falucskának és Kispataknak az idei vékonyka gondoskodásból? Kerítést húzunk a kultúrotthon elé, és rendezzük udvarát is – jött a felelet. A kispatakiak óhaját már orvosoltuk, működik a közvilágítás, és a hidat is sikerült megjavítani, amiért eleget küzdöttek. Örvendünk az ígéretnek – jegyezte meg Damó Gyula, ha megkezdik a munkát, a falu fiataljai szívesen adják hozzá a kétkezi segítséget. A szociális munkások foglalkoztatását sem oldották meg kellőképpen – folytatta –, mert olyanok is élvezik a pénzjutalékot, akik nem teljesítették a kiszabott feladatokat. Szerinte a lapunk oldalain említett legeltetésgondok is megoldódtak. Félő azonban, hogy ez a bartalisi csend nehogy csak a helybeliek szunnyadó aggodalmát jelentse – tesszük hozzá mi. Igaz, hogy a borosnyói önkormányzat 23 zsák műtrágyát adott a kisborosnyói tehénlegelő feljavítására, de az bőséges csapadék hiányában nem tud bejutni oda, ahova kell, mármint a zöld gyep gyökeréhez, így elszórása várat magára.
A legeltetési veszélyek Háromszék-szerte mindenütt valósak. Veress Kálmán, a helybeli Kiserdő Közbirtokosság pénztárosa újságolta, hogy kocsányostölgy- és juharfacsemetékkel pótolták a tavaly kiültetett, de kiszáradt erdei facsemetéket, és újabb öt hektárt ültettek be. Napszámosokkal dolgoztattak, s a kicsi fákat az erdészettől kapták. Dróthálóval kellett bekeríteni a Nagypatakkal közös ültetvényt, mert mellette halad el a csordajáró út, s a biztonságot nem lehet egy pásztorra bízni.
A birtokosságiak egyébként túl vannak már az évi beszámolón, aránylag sikeres esztendőt zártak – tájékoztatott Veress Kálmán. Újraválasztották a régi vezetőséget és az ellenőrző bizottságot. A tagok felvették a közel 150 lejnyi osztalékot.
– Van itt még tennivaló – sorolta tovább a falu gondjait Bartha Árpád községi tanácstag. – Illemhely kellene a kultúrházhoz. A közbirtokosság segítene fával, s a falu bejáratánál álló nagy székely kaput kellene lekezelni. A bajok összefonódnak az egyház gondjaival. A régi parókia épületét át kell alakítani, hogy tágasabb gyülekezeti termet és egy-két vendégszobát lehessen kiképezni. Faanyagot kell beszereznünk, mert tornáccal szeretnénk nagyobbítani az épület előterét. Kispataki erdőrészünkben bélyegeztettünk erre a célra cserefát, abból akarunk gerendát vágatni. Az egykori Papkert tulajdonjogát kell véglegesíteni, mert oda szeretnénk építeni a ravatalozót. A templomhoz és a temetőhöz is közel van. Anyagi segítséget ígért a közbirtokosság, reméljük, besegít a borosnyói önkormányzat is, kellene nekünk egy olcsóbb tervezet. Hét hektár legelőterülete is van az egyházközségnek árendába kiadva, a Papkerttel együtt azt is telekkönyveztetni kellene.
Kispatakon is zömében reformátusok élnek, a kisborosnyói eklézsia tagjai. Őket Handra Ilonka presbiter tartja nyilván. Nin­csenek elfeledve, régi hagyomány, hogy időnként a lelkész és a presbitérium meglátogatja őket, s ilyenkor alkalmat kerítenek piknikezésre is. Május elsején a Déllő kútjánál készült a pityókatokány. A Jóbarát-forrás nevet kapta a madárvédő pionírmozgalom idején – mondta Damó tanító –, Kányádi Sándor verset is írt róla, Madár­kenyér című kötetében olvasható.
– Mivel foglalkozik a faragómester Bartha Árpád? – tettük fel a kérdést, tudva azt, hogy a kisborosnyói történelmi kopjafás emlékpark több helybeli mesteremberből varázsolta elő a faragótalentumot. Jelenleg a nagy múltra visszatekintő Tompa család számára készített egy emlékkopját a családi sírhelynél lehasadt termetes hársfa ágából, a család ugyanis adományokkal támogatta a helybeli református egyházat. A talpas kopját az áldozócsütörtöki istentisztelet alkalmával helyezték el a templomban.

Gyűl az iskolamúzeum anyaga
A falu jeles szülöttéről, Nagy Károly református püspökről elnevezett elemi iskolában két tanító, Kozma Enikő és Márton János, valamint Garcea Noémi Szidónia óvónő oktatja a kisborosnyói nebulókat.
– Az előkészítő és az első-másodikosok alkotnak egy önálló osztályt. Mivel kevés a korkülönbség a gyerekek között, gondot okoz a tanítás – részletezte Márton tanító. – Ha nagyobb korúakkal lennének együtt a kicsik, azoknak lehetne önállóan elvégzendő feladatokat adni addig, amíg az előkészítősökkel foglalkozom. A tanulólétszám egyelőre nem okoz gondot: hét negyedikes távozik, helyettük tíz előkészítős jön az óvodából.
– Van ebben az épületben annyi hely, hogy berendezhetnénk az iskolamúzeumot – kezdeményezte Damó Gyula egykori igazgató. A mindenkori tanulók által használt iskolai tárgyakból-felszerelésekből szándékoznának gyűjteményt összeállítani, hogy az utókor gyermekei is láthassák, milyen volt a nagyapák iskolája. Ez év februárjában elhangzott a felhívás, máshonnan is szívesen fogadnak adománytárgyakat. Szépen gyűl az anyag, főleg fény­képfelvételek, egykori kézimunkadarabok kerülnek. A szervező reméli, hogy ha a kiállítótermet a központi iskola, az önkormányzat és a helybeli fiatalság segítségével sikerül elkészíteni, ősszel megnyílik a Kisborosnyói Iskola­múzeum.
– A történelmi emlékpark kapuja ugyan mindig nyitva, de június 16-án, vasárnap nyílt napot szervezünk annak látogatására-megismerésére. Déli egy órára főleg történelem és magyar irodalom szakos tanárok vezette iskolai csoportokat várunk – folytatta Damó Gyula. – Amolyan nyílt történelemóra lenne ez, s ekkorra összeállítottunk egy magyarázattal ellátott ajándék emléklapot is.
– Milyen változás történt a park emlékfa-gyűjteményében?
– Az élet diktálja a változásokat – felelte a nyugalmazott tanító. – Sylvester Lajos író, közéleti személyiség és Benedek Elek emlékére egy fehér akácot és egy vadgesztenyét telepítettünk. Egy bükk és egy jegenyefenyő őrzi Forró László és Fábián Ernő író emlékét, vörös tölgy és olajfűz magasodik  két múzeumigazgató, Székely Zoltán jeles régész és a polihisztor Kónya Ádám tiszteletére. Túróczi Mózes szabadságharcos hős emlékére nemes borókabokrot ültettünk. S mert egyre gyűlnek az emlékfák, kisebb kiadványban szándékszunk megörökíteni, nemcsak jeles személyiségeink emlékfáit, hanem azon élő kiválóságok nevét is, akik eljöttek ide, Kisborosnyóra elültetni emlékcsemetéinket. Jó lépésnek tartom, hogy a napokban sikerült megjelölnünk emlékfáinkat, a feliratból kiderül: a fa neve, kinek őrzi emlékét, és ki ültette.