Háromszék eddigi legjelentősebb, legtöbb alkalmazottat érintő külföldi beruházásai kétségtelenül a könnyűiparban, azon belül a készruhaiparban valósultak meg. Ráadásul úgy, hogy jobbára az első készruhagyár megépült, aztán az itt létrejött profitból újabb üzemek létesültek. Ebben a folyamatban zászlóvivő szerepet játszott a Dietrich Bock által immár több mint húsz évvel ezelőtt indított esztelneki RHM Pants nadrággyár.
– Az esztelneki gyár 20. évfordulóján felidézte a kezdeti időket, hogy kik, milyen külső tényezők segítették a beruházás elindításában. De milyen személyes indíték áll amögött, hogy otthonától több mint ezer kilométerre elindult a gyáralapítás útján?
– Amikor megszületett a döntés, hogy Esztelneken indítunk gyárat, a készruhagyártásban már az volt a tendencia, hogy keletre telepítik a termelést. Ezért annak érdekében, hogy legalább tíz évre tudjunk tervezni, úgy döntöttünk, Romániába jövünk. Ami a személyes indítékot illeti, az nem befolyásolt jelentős mértékben. Egyszerűen csak meg kellett hoznunk a helyes döntést.
– Milyen konkrét nehézségekbe ütközött, illetve a kezdeti időszakban miben ért el korábban nem várt sikert? Az első időszakban hogyan sikerült összeegyeztetni a német és az itteni, kétségtelenül lazább munkamorált?
– Természetesen, kezdetben számos problémába ütköztünk. Sokat kellett tanulnunk az országról, a szabályokról, a mi embereinknek is alkalmazkodniuk kellett ezekhez. Ez a probléma folyamatos, el kell fogadnunk, hogy az élethosszig tartó tanulás nem rövid időre szóló állapot.
– Volt-e olyan pillanat, amikor azt mondta: feladom? Ha igen, milyen jellegű probléma volt ez?
– Sosem gondoltunk arra, hogy feladjuk. Úgy álltunk hozzá, hogy mindent meg lehet oldani. Kritikus és bonyolult helyzetekben is arra törekedtünk, hogy a probléma összetettségét megtörjük, a nagy gondokat pedig számos kisebbre bontsuk le, hogy megtaláljuk a legjobb megoldásokat.
– Mikor érezte először azt, hogy itt akár évtizedekig is nyereségesen lehet termelni?
– Két év után meggyőződésünkké vált, hogy van jövőnk ebben az országban, azóta elkezdtünk beruházni, és ez a folyamat azóta is tart.
– Mi döntött a gazdasági érveken túl is a további itteni beruházások mellett?
– Új beruházásokra mindig szükség van a gyártási folyamat termelékenységének javításáért. Az árakban a mozgástér korlátozott, s mivel az olyan költségek, mint a bérek és az energiaárak növekednek, ezt kompenzálnunk kell technológiai újítások révén.
– Melyek azok a – személyes és gazdasági – tényezők, amelyek a további bővítést indokolják? Mennyiben változott a gazdasági környezet az évek során?
– Sok minden befolyásolja a beruházások helyszínét illető döntéseket. A gazdasági környezet mellett szerepet játszott ebben az is, hogy kedveljük a térséget, az itteni embereket, ugyanakkor számos német hagyománynak nyoma van, ezért is döntöttünk Románia e térsége mellett.
– Hogyan látja, a két évtized alatt befogadták-e, az itteni gazdasági és közélet részének érzi-e magát, vagy továbbra is egy máshonnan (idegenből) jött beruházónak?
– Húsz éve, hogy ebben a térségben vagyunk, és úgy hiszem, részesévé váltunk az itteni közéletnek. A 2012–2013-ban kezdeményezett beruházásaink megnyitják a kaput jövőnk előtt, eltökélt szándékunk itt maradni.
– Nyugdíjas korára ide költözik-e családjával, mondjuk egy esztelneki erdőszéli villába?
– Nem áll szándékomban Romániába költözni nyugdíjazásom után, de látogatóként olyan gyakran szeretnék jönni, amilyen gyakran csak lehet, hiszen életem nagyon jelentős részét ebben a térségben töltöm.
