Lázár Ervin életművében nem lehet tudni, hol kezdődik a mese, és hol ér véget a valóság, s bár a mesék teszik halhatatlanná, felnőttként megérünk a novelláira – foglalta össze Komáromi Gabri­ella iro­dalomtörténész, a Lázár Er­vin élete és munkássága című könyv szerzője, miért maradandó Lázár Ervin életműve. A Négyszögletű Kerek Erdő Dömdödömjének megalkotója személyes ismerőse volt a szerzőnek, a Lázár-monográfiában az író három arcát jelenítette meg: a vidám fickót, a mély küzdelmeket is megélt alkotót és a mesébe menekülő igazmondót.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató, a csütörtöki beszélgetés házigazdája a mese mai szerepéről, a mesemondás és az olvasásra nevelés mindennapi gyakorlatáról kérdezte a meghívottakat. Szávai Ilona, a tizenöt éve alapított Fordu­lópont folyóirat főszerkesztője, a Pont Kiadó gyermekkönyveinek, gyermekkultúrával kapcsolatos kiadványainak szerkesztője szerint, ha a családban a felnőttek olvasnak, könnyebben válik olvasóvá a gyermek. Szávai szerint nem elég, ha iparszerűen jelennek meg meséskönyvek, azokat el is kell juttatni a gyermekekhez, legyen saját könyvük, amit akkor vesznek a kezükbe, amikor akarnak.
Gombos Péter tanár, a Magyar Olvasástársaság elnöke, a Dobj el mindent... és olvass! című könyv szerzője arra hívta fel a figyelmet, az olvasásra nevelés folyamata lezárul tízéves korig, ezért fontos, hogy a kisgyermek mesét halljon, később ő maga olvasson. Gombos hangsúlyozta, nem mindegy, hogy melyik életkorban mit olvas a gyermek, a pedagógusok, a szülők felelős­sége, hogy mit ajánlanak, javasolja, hogy a középiskolások kezébe adjuk kortárs szerzők műveit, onnan maguktól jutnak el a klasszikusokig.
Míg a Gábor Áron Te­remben a felnőttek beszéltek a meséről, a könyvtár gyermekrészlegén kis óvodások képzelete vált valóra a színes papírlapokon.