Mise a fronton, sáncba ásott tábori konyha, drót nélküli távíró oszlopa, 305 milliméteres ágyú a hozzá járó 480 kg-os lövedékkel. Vidám hurkatöltés, odébb sebesült a hordágyon. Össze­fogva: minden, amit egy baka saját szemével láthatott a háború poklában a 82-es gyalogezred kötelékében – a háború végén húszezer kereszt jelezte az alakulat útját…
A kovásznai művelődési ház előcsarnokában kiállított képeket a Magyarhermányban 1887-ben született Kassay János készítette. Nem fotográfusként járt a fronton, törzsőrmesterként szolgálta a hazát, kedvtelésből fényképezett. Nem volt fotóművész – állította a kiállítás megnyitóján unokája, Kassay Péter, a szárhegyi művelődési központ vezetője, aki nagyapja közel nyolcvandarabos fényképhagyatékát őrzi. De az volt – állíthatjuk az itt látható képek alapján. Ráérzett a megörökítésre érdemes pillanatokra, ha nem is tudatosan, de megkomponálta a képeit, szeme volt a fényképezéshez, született fotográfus volt.
A fronton egy jómódú gyergyóalfalusi gazda fiával,  Balázs Imrével éltek meg közös kalandokat. Ő győzte meg a fotográfus hadfit, hogy hazatérés után költözzön Alfaluba. Egy tehetős, 32 esztendős özvegy kocsmárosnét szemeltek ki neki feleségül. Kassay szorgalmasan udvarolt, egészen addig, míg feleségül nem vette a kocsmárosné 16 éves lányát – mesélt nagyapja életéről az unoka. Kassay hentesmester volt, ládányi könyvvel érkezett Alfaluba. Szorgos, dolgos ember lévén, vagyonra tett szert, birtoka, autója volt, amikor 1962-ben meghalt.
Költőként is számon tartják. A Pallas-Akadémia Ki­a­dónál jelent meg Frontver­sek című kötete, melyet a hadszíntereken készült fényképei illusztrálnak.
A kovásznai kiállítás egy hónapig látogatható. Nem­csak a fényképészet kedvelőinek ajánljuk, kitűnő helyszín lehet nem mindennapi történelemórák számára is.
A tárlat az egyedüli esemény, amellyel Kovászna a Székelyföld Napok eseménysorozathoz kötődik. Na­gyon kevés, Kovászna többre is érdemes lenne – mondta el a megnyitón Konnáth Rita, a városi képtár vezetője.