Nem érte meg, az Egyesült Államokban örök emigránsként élő erdélyi arisztokrata és író önkezével vetett véget életének, s ha e kétségbeesett tett motivációját keresnénk, akkor a honvágynak bizonyosan nagy szerep jutna az okok között. Mert Wass Albert mindörökre erdélyi patrióta maradt, a hegyei, az Istenszéke, a Kelemen-havasok, a zúgó Maros után vágyakozó nagy nosztalgiázó. Ám éppen ide nem juthatott vissza soha, hiszen a második világháború után a Kolozsvárott felállított szedett-vedett román népbíróság halálra és teljes vagyonfosztásra ítélte az írót, s az ítéletből talán az elkobzás volt a fontosabb, hogy vagyonokhoz juthassanak a másodszor is ,,honfoglalót" játszó jöttmentek. A grófot és apját azzal vádolták, hogy a családi birtokukhoz tartozó mezőségi, román többségű Ombóztelkén és Vasasszentgotthárdon ők bujtották fel a bevonuló magyar honvédség egyik alegységét a helybeli parasztok elleni atrocitásokra. Hogy történt-e egyáltalán ilyesmi, az máig sem tisztázott, s ha valami meg is esett ott 1940-ben, annak a körülményei homályosak, de egy dolog biztos: Wass Albert még a vidéken sem járt akkoriban, a Felső-Maros vidékét járta, a havasokban vadászott.
Ez nem érdekelte a híres kolozsvári vész- és népbíróságot, nyugodtan kimondták a halálos ítéletet. Ettől kezdve vált földönfutóvá a ,,háborús bűnösnek" címkézett író, s került Nyugat-Európából az Egyesült Államokba, ahol a hivatalosságok, alapos vizsgálat után, tisztázták a vádak alól, állampolgárságot nyert, sőt, egyik fia az Egyesült Államok hadseregének főtisztjévé, a NATO tábornokává avanzsálhatott.
De itthon nem volt bocsánat és revízió, s nincs ma sem a fölötte nagy román demokráciában. Wass Albert itt továbbra is ,,háborús bűnös" és halálraítélt, s ha az ítéletet rajta életében nem hajtották végre, hát végrehajtották emlékén és a magyar közösségek által a tiszteletére állított szobrokon. Még a nevén is, melyet hiába választottak homlokzatukra méltónak iskolák, intézmények Szászrégenben, Holtmaroson s még a Hargita megyei Bögözben is. Nincs rehabilitáció, bár van perújítás, s bár a román igazságügyi szervek elismerik már, hogy Wass Albert az ellene felhozott koholt vádakban vétlen vala, az akkori ítéleten ma is késlekednek változtatni. Maradjon megbélyegzett és száműzött! De könyvei, írásai már nem azok. Ma alighanem a legolvasottabb erdélyi magyar író, életműve sorozatban jelenik meg, könyvei szokatlanul tüneményes gyorsasággal fogynak. Divat ez? Igen, lehet az is, de írásainak humánus üzenete, irályának ereje fölényesen indokolja népszerűségét. Az írás percemberkéitől eltérően. Mert — ugyebár — a víz szalad, de a kő marad...
