Jövőben újra eljövünk! – ígérték könnyes szemmel a vonatablakokból, a peronról pedig a sok áldás és jókívánság mellett azt is visszakurjantották: Akkor már megszépült állomáson találkozunk! A Magyarország nyugati végéből, Szombathelyről május 17-én indult csíksomlyói zarándokvonat tegnap délelőtt tíz óra tájban hagyta el Székelyföldet, amelynek nagyobb településein immár hagyományos módon köszöntik őket a helybeliek.
Sepsiszentgyörgyre kissé késve, fél tíz után futott be a felvirágozott Mátyás-mozdony (amellyel az 555 éve királlyá választott uralkodó emlékének tiszteleg a magyar állam) által vontatott szerelvény, amelynek 16 kocsijából zászlók és integető kezek nyúltak ki a peronon állók felé. A Csíksomlyó Express és a Székely Gyors egyesítéséből alakult zarándokvonat ugyanis annyira hosszú volt, hogy aki több kézfogásra pályázott, vagy ismerőst keresett, annak bizony nyargalnia kellett egyik végétől a másikig. A munkaidő tehette, vagy az, hogy búcsúztatni kevésbé örömteli esemény, mint messziről érkezőt fogadni, de az előző éveknél kevesebben, úgy háromszázan lehettek kint a város lakói közül.
Szép volt a búcsú, felemelő annak is, aki először, és annak is, aki sokadszor vett részt – mondták, de voltak, akik telefonszámot cseréltek, és olyanok is, akik kis élelmiszercsomagot adtak fel a vonatra. Néhányan élményeiket osztották meg – a zarándokvonat mindig elmegy a Gyimesi ezeréves határhoz is –, és lett volna még mesélnivaló, de az indulást jelző vonatfütty közbeszólt, már csak az Isten áldja hallatszott mindenütt, és a síró-nevető, megilletődött arcokról azt lehetett leolvasni, hogy esztendő múltán újra itt leszünk, szeretett testvéreink, szerte a Kárpát-medencéből.
