A dobogó két alsó foka a tét
Megcáfolva minden előzetes számítást, tippet, Kilyén együttese repülőrajttal kezdte az őszi idényt, s nagy lendülettel fejezte is be. Igaz, egyszer megtorpant — akkor pontosztozkodott Tamásfalván —, és egyszer kisiklott, na de ez a magaslati levegőn, Kommandón történt, ott pedig mások is kisiklottak.
A végig kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtó kilyéniek végül is kilencpontos előnnyel zárták az őszi idényt, szerezték meg az őszi bajnoki címet. Ezzel jelezték is, hogy tavaszra nem az elsőségért kell versengeniük versenytársaiknak, hanem a dobogó másik két fokáért. Erre a különversenyre egyébként két biztos jelöltet látunk — Papolc és Bölön —, valamint négy lehetséges konkurenst — a két mérkőzéssel kevesebbet játszott Kommandó, aztán Uzon (emlékeiben még frissen él a IV. liga), Torja és az ősz kellemes meglepetése, Lécfalva —, mert nem tartjuk valószínűnek, hogy az egykor szebb napokat is megélt Maksa, Kézdiszentkereszt vagy Szotyor megtáltosodik... Ennek eddig semmi jele, csodákban pedig nem hiszünk. Az más kérdés, hogy jó volna a megtáltosodás, mert akkor egy rendkívül kemény tavaszi külön versenyfutást látnánk, s ez csak fokozná a küzdelem izgalmát, érdekességét. Aztán egyszer majd a színvonal is előtérbe kerül. Mondjuk, amikor minden csapatnak jobbak lesznek a munkafeltételei, lesz edzője stb., stb. Tudjuk, messze még a messze, de...
Most nézzük, milyen volt az őszi. Kezdjük az
otthoni
mérkőzésekkel. Két csapat — Kilyén és Uzon — ért el százszázalékos teljesítményt, öt együttes — Bölön, Kommandó, Lécfalva, Maksa és Papolc — őrzi hazai veretlenségét. Az ellenkező póluson a tavaly még IV. ligás Zabola áll, hét mérkőzésen hét vereséggel. Az élboly (hét csapattal) és a sereghajtó közötti, hadd mondjuk úgy, középmezőny eléggé laza, 9 és 17 pont közötti eredménnyel mozognak a csapatok, Kommandót és Torját leszámítva — e kettő versenyen lehet a dobogós helyekért — nyugodtan, felszabadultan, csupán a játékra összpontosítva. Nézzük tehát a hazai mérkőzések rangsorát:
1. Uzon 8 8 0 0 30—5 24
2. Kilyén 8 8 0 0 23—7 24
3. Bölön 8 7 1 0 32—1 22
4. Lécfalva 8 7 1 0 35—5 22
5. Maksa 8 7 1 0 29—6 22
6. Papolc 8 7 1 0 34—9 22
7. Kézdiszentk. 8 5 2 1 22—5 17
8. Kommandó 7 5 2 0 14—5 17
9. Szotyor 8 5 2 1 24—18 17
10. Torja 8 4 2 2 22—11 14
11. Réty 8 3 2 3 15—17 11
12. Tamásfalva 7 3 1 3 10—10 10
13. Kőröspatak 8 3 1 4 13—16 10
14. Borosnyó 8 3 1 4 14—19 10
15. Zágon II. 8 3 0 5 17—21 9
16. Bereck 9 2 0 7 12—30 6
17. Zabola 7 0 0 7 4—39 0
A rangsorok kialakulását általában az
idegenben
összehozott mérleg dönti el. Így aztán nem a véletlen játéka, hogy Kilyén került az ősz végén a rangsor élére, hiszen mindössze öt pontot hullatott el a kinti mérkőzésein — Tamásfalván kettőt, Kommandón hármat. A huszonnégy lehetséges pontból tizenkilencet szerzett, héttel többet, mint a legközelebbi követője. A dobogóra esélyesek jórészt tíz-tizenkét pont között mozognak, kivétel a csak öt pontot szerző Uzon és a hétpontos Lécfalva. Három csapatnak nem sikerült idegenben győznie: Maksának, Rétynek és Zabolának. Az a tény, hogy Uzon csak egyszer tudott győzni idegenben, sokat mond. Mi ugyan a dobogóra esélyesek közé soroltuk az uzoni csapatot, de ez e pillanatban enyhe túlzásnak tűnik, hogy ne hagyjon cserben minket tavasszal, minden kinti mérkőzésén szárnyalnia kell, s úgy, hogy magasan szárnyalása közben ne pottyantson el egyetlen pontot se. A kinti mérkőzések rangsora:
1. Kilyén 8 6 1 1 19—4 19
2. Torja 7 4 1 2 26—19 13
3. Papolc 8 4 0 4 28—11 12
4. Bölön 8 4 0 4 21—15 12
5. Borosnyó 8 4 0 4 14—28 12
6. Kommandó 7 3 1 3 12—14 10
7. Kézdiszentker. 8 2 2 4 13—12 8
8. Kőröspatak 8 2 2 4 8—15 8
9. Lécfalva 8 2 1 5 13—20 7
10. Szotyor 8 2 1 5 13—21 7
11. Uzon 8 1 2 5 7—13 5
12. Zágon II. 8 1 1 6 7—19 4
13. Bereck 7 1 0 6 13—22 3
14. Maksa 8 0 3 5 7—24 3
15. Tamásfalva 9 1 0 8 9—37 3
16. Zabola 8 0 1 7 5—31 1
17. Réty 8 0 1 7 9—45 1
Az őszi idényben 574 gól esett. A leggyakoribb eredmény a 3—0 volt, tizenhétszer jegyeztük, tizenháromszor hitelesítették az 1—0-t és a 2—1-et, kilencszer nyugtáztuk az 1—1-et, 3—1-et és 3—2-t... Kétszer könyveltünk el két számjegyű eredményt: 11—1 és 12—0.
Az őszi idény összesített rangsora:
1. Kilyén 16 14 1 1 42—11 43
2. Papolc 16 11 1 4 62—20 34
3. Bölön 16 11 1 4 53—16 34
4. Lécfalva 16 9 2 5 48—25 29
5. Uzon 16 9 2 5 37—18 29
6. Torja 15 8 3 4 48—30 27
7. Kommandó 14 8 3 3 26—19 27
8. Kézdiszentk. 16 7 4 5 35—17 25
9. Maksa 16 7 4 5 36—30 25
10. Szotyor 16 7 3 6 37—39 24
11. Borosnyó 16 7 1 8 28—47 22
12. Kőröspatak 16 5 3 8 21—31 18
13. Zágon II. 16 4 1 11 24—40 13
14. Tamásfalva 16 4 1 11 19—47 13
15. Réty 16 3 3 10 24—62 12
16. Bereck 16 3 0 13 25—52 9
17. Zabola 15 0 1 14 9—70 1
Az ősz legeredményesebb játékosai: Kiss C. (Papolc) 22 gól, Majláth L. (Lécfalva) 21 gól, Nagy D. (Papolc) 19 gól, Kisgyörgy (Bölön) és Koródi M. (Szotyor) 16—16 gól, Gligor (Torja) 15 gól.
Ami pedig a fegyelmet illeti, sok még a követelmény. Nem áll szándékunkban elismételni azokat a kirívó eseteket, melyek megdolgoztatták a fegyelmi bizottságot, azt viszont újra elmondjuk: a labdarúgás mindenekelőtt játék, és csak játék. Játszani pedig csak szépen, emberségesen, sportszerűen szabad. Aki erejét akarja fitogtatni, az menjen kaszálni, kapálni, fát vágni, vagy jelentkezzék Papp Ferenc ökölvívóedzőnél, aki civilben K1-es gálákat is szokott szervezni, ott aztán lehet bunyózni úgy istenigazából. (áros)
