Azt állítottuk, hogy a géniuszt olyan alkotás hitelesíti, amely meghatározó az emberiség művelődéstörténetében. Vizsgálódásunk — sorozatunkban — a genetikai öröklés és a szerzett ismeretek együttes megjelenéséről szól, a géniusz maradandóságáról az Ember ,,emlékezetében".
Richard Wagner (1813—1883) több okból is alkalmas példa e kettős tényező bizonyítására. Ő a XIX. század meghatározó színházi-zenei-drámai zsenije. Szerencsénk van, ugyanis előbb a Barna Könyvnek, majd feleségének, Cosima Lisztnek köszönhetően Wagner mindennapjai s ezáltal a rá gyakorolt külső befolyások is ismertek.
A zenében Beethovent tekintik hódoló alázattal elődjének, hangsúlyozva a 9. szimfóniában megjelenő emberi hangot, de majdnem hasonló súllyal Mozartot, Webert (és Bachot), akiket a művészetek együttes alkalmazásával a zeneművekben szintén elődjének tekint.
Az irodalom széles pászmáját, a klasszikus görög irodalomtól Gogolig, Tolsztojig mindenkit ismer, de a napló szerint leginkább Goethe Faustja, ennek is a kevésbé ismert második része ragadja meg, Cosimával állandó (közös) olvasmányuk Schiller, Cervantes, Calderon és mindenekelőtt drámáinak ihletői, a germán mitológia és a népi fogantatású legendák sora. Személyes barátság fűzi (különösen svájci tartózkodása idején, majd néhány évig később is) Nietzschéhez, akinek a lutheránus szellemiségű német identitását a rasszista Gobineau gróf elveivel egyeztetve jut el — sajnálatos módon — az antiszemitizmushoz, a német faj felsőbbrendűségének vallásához. Mindez azonban műveit kevésbé határozza meg. Csakúgy, mint apósához, Liszt Ferenchez való kötődése, akinek elkötelezettsége római katolikus vallásához és az egyházi zenéhez fel-fellobbanó viták forrása, Cosima bánatára.
Történelmi olvasmányain és kora háborús eseményein alapuló nacionalizmusa a mindennapok része, de A Nibelung gyűrűje, a Parsifal, A nürnbergi mesterdalnokok vagy a napjainkban is legtöbbet bemutatott A bolygó hollandi méltán helyezi a zenetörténelem legmagasabb szintjére. Számos írása az általa létrehozott Bayreuther Blätterben tükrözi zenedrámájának elvi megalapozását (pl. A zene alkalmazása a dráma céljára, Az opera rendeltetéséről, Vallás és művészet stb.).
Miután Bayreuthban letelepednek, nem kevés anyagi áldozattal hozza létre az Ünnepi Játékok helyszínét, a Wagner-színházat, és építi fel majdani örök nyughelyét, a Wahnfriedet.
Wagner a későn ,,beérő" művész példája (16 évesen határozza el, hogy zenész lesz), de zenében, irodalomban, esszében, újságírásban és színházszervezésben nem csak a németség ragyogó zsenije.
