Kelemen Dénes érdeklődésünkre el­mond­ta: ez év januárjában hívták fel a Dunakeszi Kultúra Alapítvány­tól, hogy szeretnének tíz kopjafát állítani Gyi­mes­bükkön. Sike­rült meggyőznie őket, hogy a kopjafa nem zarándokhelyhez illő, az temetői jelkép, jobb, ha tizenegy emlék­oszlopot rendelnek. A megrendelők rá bízták a tervezést és az oszlopok elkészítését, minek érdekében felvette a kapcsolatot a gyi­mesbükki plébánossal.
A két méter magas tizenegy oszlopra Is­ten, Haza, Család, Anya­nyelv, Oktatás, Jog, Kultúra, Hagyomány, Egység, Szabadság és Jövő kulcsszavak, valamint a magyar történelem egy-egy fontos évszáma, egy gyűjtőszó és az illető eseményt magyarázó három-négy szó került. Az oszlopok életjelei: hit, Föld, Hold, anya, víz, apa, Nap, lány, fiú, tűz és csillag.
Miután megtervezte az oszlopokat, eléjük egy székely kaput is kértek, amin a Hit, élet és nemzet kapuja felirat olvasható. Dénes bácsi nem cifra kaput faragott, hanem egyszerűt, az ojtozi egykori honvéd kaszárnya előtti kapu motívumait véste rá.
A székely kapu és az emlékoszlopok pün­kösd előtt három héttel készültek el. A szükséges cserefát méretre vágva Barótról szerezte be, Szakács Mihály­tól. A kaput és az oszlopokat Botond fia és gyimesbükki hívek segítségével állította fel két nap alatt. Tíz oszlop egy sorba került, a tizenegyedik, a Jövő oszlopa a kapuval szem­be, egy határvédő ágyú fészkébe.
Vasárnap Dénes bá­csi családjával együtt volt jelen az avató ünnepségen. Attila fia az egyik zarándokvonaton érkezett, Dénes bácsi Csíkszeredában ült fel a két össze­kapcsolt, 440 méter hosszú szerelvényre. A felújított bakterháznál az a megtiszteltetés érte, hogy három csengőjellel ő indította a zarándokvonatot Budapest irányába.