A Nagy-Murgó körüli nyomokat ,,olvasva" az idén a medvék nem merültek mély téli álomba: a néhol tálcányi lábnyomok mellett kisebb bocstappancsok is sorjáznak a friss hóban.
A valamikor szebb napokat élt fürdőtelep környékén azonban — ahol a mondabéli szépséges Uzonka kegyeiért folyt a küzdelem — még a szokásos újévi gyülekezés is elmaradt az idén. Az itt szilveszterezők legfennebb saját udvarukról indították házi tűzijátékaikat, vagy a csillagszórók villogó fényében koccintották össze pezsgőspoharaikat.
A csendnek, amelyet néha hallani lehet, nagy értéke van errefelé, de Uzonkafürdőt mintha sokkal mélyebb álom vette volna hatalmába: a kilátástalanság csendje. Pedig immár néhány esztendeje arra is lehetőség nyílott, hogy egykori tulajdonosai vegyék kezelésbe. Ennek ellenére a hibernálás jelei mintha még vészesebben erőt vettek volna az egykor egészséget (vissza)adó telepen.
El sem kezdett fejlesztés
Bizonyára nem véletlen, hogy a rendszerváltás első éveiben Háromszék egészséget adó fürdőtelepei közül egyedül Uzonkafürdőn indították el a parcellázást, s bár meglehetősen kezdetleges formában — hiszen nem közművesített házhelyeket árvereztek —, de több mint száz telek talált gazdára, mintegy félszáz új villa alapjai jelentek meg. S hogy a folytatás enyhén szólva nem volt a legszerencsésebb, igazolja az is, hogy ezekből ma is elég sok a kezdeti, félkész állapotba merevedett. Mindez az alig több, mint félhektáros fürdőtelep sorsának alakulására egyértelműen visszavezethető. Mert a kezdeti lendület, amely révén a telepet bérbe vevő magánvállalkozás egy új korszakot kívánt nyitni a fejlődésben, néhány év alatt elapadt, Erdővidék gyöngyét, ahogy az itt nyaralók némelyike enyhe nosztalgiával nevezni szereti e helyet, csak a bőségesen feltörő ásványvizek miatt nem lepte el a gaz: a borvízforrás hál’ istennek elapadhatatlanul ontja magából az étvágygerjesztő nedűt, a már rogyadozó betonmedencében pedig csakis az önkéntesek munkája nyomán marad meg a gyógyító víz.
A fejlesztések vonatkozásában egyedül a ,,holland" befektetés hozott új színfoltot Uzonka életébe. A Szerelem völgyében felépített, illetve folyamatosan bővülő édesvizű élményfürdő és turistakomplexum azonban Erdővidék bármelyik patakpartján lehetne, a táji adottságokon kívül nem sokat használ ki a hely legfontosabb értékéből, a borvizekből. S bár a nyári kánikulában látogatottsága rendkívüli volt, egy kicsit fel is villantja azt az ellentmondást, ami a településfejlesztések átgondolatlanságából, de legtöbb esetben a koncepció hiányából általában következik: mintha sivatagban építenénk sípályát...
Mert Uzonkafürdő jövőjét csakis a bőséges ásványi forrásokra épülő egészségturizmusban lehet felvázolni, amit a téli sportokra alkalmas lejtők ,,befogása" egészíthetne ki. Na meg a háromszéki bakancsos turizmus egyik hídfője lehetne.
Gazda nélkül
De mielőtt ,,elvennénk" a fejlesztési szakemberek kenyerét, vessünk egy pillantást a vélt vagy valós akadályokra, a borvízfürdő hibernálásának (reméljük) időleges okaira. A baconi önkormányzat kezelésében levő 5755 négyzetméteres területet, mely a mai fürdőtelepnek is otthont ad, 2001 augusztusában az azt valamikor birtokló hat közbirtokosság a 10-es törvénnyel igényelte vissza. Egészen pontosan négy közülük, Zalán utólag csatlakozott. Ekkor még él az önkormányzat és a Mitács Kft. közötti bérleti szerződés, a néhány kádas meleg fürdő is működik, a borvízforrás felújítására is jut egy kis figyelem, a fürdőmedence pedig elfogadhatóan üzemel. Na meg a kis vendéglő. Hosszabb távú fejlesztési elképzelésekről azonban nincs szó, sőt, kifulladni látszik a kezdeti lendület is. A baconi polgármester szerint a bérleti szerződés 2004 végéig élt — írtuk még egy három és fél évvel ezelőtti beszámolóban —, később nézeteltérés, majd vagyonjogi per indult a bérlő és az önkormányzat között, amelynek mai napig nincs vége. Ám mindez a tulajdon visszaállítását, a tényleges birtokba helyezést aligha akadályozhatta volna.
Antal Jenő, a baróti közbirtokosság elnöke szerint is elsődleges szempont lenne a tulajdonjog végleges tisztázása. Ám erre 2001 óta nem került sor. Nem titkolja, hogy ebben a szezonon kívüli időszakban épp a holtpontról való kimozdítás érdekében keresett meg a szerkesztőségben. (Egy zárójel erejéig hadd ne hallgassuk el, mert jellemző: utólag, az érintettség okán, mert hétvégi háza van a településen, e sorok írójáról az a hír terjedt el, hogy érdekeltsége lenne a fürdő ügyében, azért kezdte ,,piszkálni" annak helyzetét.) Antal Jenő is úgy véli, az önkormányzat és a bérlő között húzódó per csak ürügy, annak semmiképpen nem kellene befolyásolnia a visszaszolgáltatást. Részletes beszámolója után pontosítja, hogy szerinte valójában négy közbirtokosság tarthatna igényt a telepre, hiszen a málnási még 1883-ban eladta részét a barótinak nyolcezer magyar forintért, a zaláni pedig — a Kese Jenő-féle monográfia számos megjegyzése szerint — szintén lemondott a részéről.
Bizonyítékok
A máig fennmaradt, de azóta sem módosított telekkönyvben — amelynek egy 2004-ben kiadott kivonatát bizonyítékként csatolták a visszaigénylési okiratokhoz — ténylegesen öt tulajdonos, a baróti erdőbirtokosság mellett a baconi, a bodosi, az oltszemi és a zaláni is szerepel. Antal Jenő szerint a zalániak nem tartottak igényt a részükre, ám ezen időközben változtattak. Málnási Attila, a zaláni erdőbirtokosság elnöke kérdésünkre megerősítette, bár pénzt nem tudnak áldozni rá, nem tehetik meg, hogy lemondjanak a részükről. Annál is inkább, mert a régi esetleges adásvételt semmilyen papírral nem lehet bizonyítani. Akkor is, most is a zaláni birtokosság szegény volt, így a monográfiába bejegyzett adatok, hogy nem járult hozzá a fürdő építéséhez, mind igazak lehetnek, de a jogról lemondani nem tudnak.
Bocskor Lászlót, a baconi közbirtokosság elnökét telefonon értük el. Ő is szeretne végre pontot tenni a visszaszolgáltatás végére, ám a jogi buktatók tisztázása érdekében a készüléket az önkormányzat jegyzőjének adja át. Oláh Veronka szerint amíg hivatalos papíron nem határozzák meg, hogy a telekkönyvben szereplő tulajdonosok közül kinek mekkora része van, a terület nem adható vissza. A bizonyítékként használt telekkönyvben ugyanis úgy szerepel, hogy nem meghatározott arányban tulajdonosok a közbirtokosságok, márpedig tulajdont csakis meghatározott hányadban lehet visszaszolgáltatni — magyarázza. Állítása szerint ezt írásban el is juttatta az illetékesekhez, ám az öt résztulajdonos közül a baróti birtokosság nem hajlandó erre a lépésre.
Buktató vagy kifogás?
Ezek után már csak arra lenne szükség — gondolhatja a kívülálló —, hogy a közbirtokosságok elhatározzák, és vezetőik közjegyző előtt szentesítik: a tulajdonrészek egyforma, vagyis egyhatod arányban oszlanak. Ez az egyezség már régebb körvonalazódott. Legalábbis — mondják az érintettek — elvben megegyeztek, hogy meghatározzák a tulajdonrészeket. Ám a szentesítésére mégsem került sor. Antal Jenő két érvet hoz fel. Szerinte a tulajdonrészek meghatározása mondvacsinált kifogás, hiszen így, egyben is vissza lehetne szolgáltatni, ráadásul őseink, jól átgondoltan, nem határozták meg a tulajdonrészeket, mert akkor egy rész jóval könnyebben értékesíthető lenne. Szerinte ez a veszély most sem múlt el. Legfőképp a zalániakra gyanakszik, akik valójában és jog szerint nem is kaphatnák vissza a részüket. Mindezt egyébként egy 2005 szeptemberében kelt átiratban — egyebek mellett — a baconi önkormányzatnak is jelezték, pontosítva, hogy Bacon valójában a fürdőtelep háromhatod, vagyis fele részére tart igényt. Antal Jenő azt sem rejti véka alá, hogy a megosztással valójában utólag törvényesítenék a zalániak tulajdonjogát. Kérdésünkre mind Farcas Csilla bodosi, mind Boros Zoltán oltszemi közbirtokossági elnök azt mondta, hogy elfogadná a tulajdonrészek hivatalos meghatározását.
Hogyan tovább?
Minden érdekelt fél egyértelműen a tulajdonviszony rendezését látja elsődlegesnek. S mert ellentmondóak voltak az információink afelől, hogy a tulajdonrészek mértékének hivatalos meghatározásáról szóló felszólítást a baconi önkormányzat írásban is elküldte-e az érintetteknek, Oláh Veronkát arra kértük: újabb átiratban rögzítsék az igényt. Erre, az ígéret szerint, idén januárban kerülhet sor. De a leendő tulajdonosok között is több egyeztetésre lenne szükség.
A fürdőtelep ugyanis — annak ellenére, hogy a villatulajdonosok közmunkával és adakozással immár második éve felújítják, takarítják és használhatóvá teszik a borvízmedencét — szemmel láthatóan romlik. De legfőképpen a kilátástalanság rombolja annak reményét, hogy valaha legalább az egykori szinten működik az egészséget adó fürdőtelep. Fejlesztéséről nem is beszélve, amire egyébként még látványterv is készült a baróti erdőbirtokosság megbízásából, sőt, pénzt is elkülönítettek rá.
Mert csakis ennek alapján lehetne előremutató, egész Uzonkafürdő jövőjét meghatározó elképzeléseket megfogalmazni.
