A Hatod keleti oldalán, közel a tetőhöz, a gyönyörű bükkösben valakik keresztben vitték a létrát — a csíkiakról mesélik, hogy Mária Terézia korában akkora erdőt kértek, amelyen egy létrát át tudnak vinni, és mikor ehhez a beleegyezést megkapták, akkor keresztben vitték a létrát —, szóval, a Hatod-tető közeléből az erdőn át gyönyörű kilátás nyílik a Nagy-Murgóra.
A vulkáni kúp látványa tankönyvi szemléltető példa lehetne, a vágás két oldalán gyertyaként strázsáló gyönyörű bükkfák berámázzák a képet, s arányt mutatnak, léptéket is állítanak a hegy tömegének megméréséhez. Léptékül szolgál az a tarvágásos fátlan folt is, amely a Murgó oldalában ,,keletkezett". Nem magától jött létre, előbb azt hittem, egy rakoncátlan viharfattyú rontott rá a Hatod-tető és a Murgó közötti hegynyeregre, de nem, mert a vágások széle nem rongyosra tépett, s a széldöntéses erdők kifordult gyökere is ,,rendes" fakitermelésre utal. A vágás tőkéit is szemügyre veszem. Az út menti sávban juhok, kecskék által megrágott szenvedő fenyőcsemetéket látok, bennebb bozótos bükkfelújulást. Legalább addig nem kellene legeltetni, amíg az ültetvény csemetéi s a természetes felújulás ki nem nő a kecske szájából. S ezt a növekedést biztatni kellene, mert ha egy erősebb szeleburdi szél bebúvik a vágásba, rádupláz a favágók munkájára, és ronggyá szaggatja az erdőt.
