Csutak István Székek földje — Székelyföld? című, igen jó írásához kapcsolódva a következő észrevételem lenne: szerintem a szerző kissé eltolta a hangsúlyt, bár dolgozatából (azt hiszem, lehet így nevezni) a figyelmes olvasó kiértheti a lényeget.
A székek identitásának megőrzése nem hiba, sőt, többletérték. A rivalizálás szintén, mint ahogy maga a szerző is rámutat, pozitív mozzanat, amely meglehetős energiákat szabadít fel (lásd egyetemek, színházak stb. alapítása). Szerintem a konstruktív rivalizálás igenis, mozgatórugója lehetne a haladásnak. A hibát én abban látom, s ez a Csutak írásából is kiderül — bár ismétlem, a székiség tekintetében nem erre helyezi a hangsúlyt —, hogy ezeket a ,,rivalizáló" törekvéseket nem tudjuk egy csatornába fogni, idegen szóval: kanalizálni közös célok érdekében.
Vissza kell utasítanom azt az állítást, hogy a tendenciózusan ,,törzsi-széki" jelzővel illetett identitásnak és szerveződési formának nincs jövője. (Ellenkezik az ultraliberális, ultrakapitalista globalizációval?) Ennek amolyan RDMSZ-es demagógiaíze van, s nagyban rontja az amúgy kiváló írás értékét. A székelységet éppen ez a sokrétű tagolódás jellemzi, s ennek optimális körülmények között éppen a haladást kellene szolgálnia. A székek, mint kisközösségek, sok helyi szintű megoldás és kezdeményezés fészkei lehetnének. Abban igaza van a szerzőnek, hogy ehhez egy magasabb szintű, átfogó stratégia, keret kellene, amely megoldaná az ideális együttműködést, és az erőforrásokat mindig a legoptimálisabban osztaná le. Framework (ejtsd: frémvörk) ennek az idegen neve, amit tükrözve munkakeretnek is fordíthatnánk. Szép magyar szó lenne, ha lenne tartalma.
Végül még annyit jegyeznék meg, hogy ma a székely ember, székely polgár többszörös identitástudattal él: román állampolgári, romániai magyar, úgy általában magyar, erdélyi, székely vagy széki identitás ötvöződik aktívan jellemében. Nem tudom, hogy kell-e ebből lebontani. Nem hiszen. Inkább azt hiszem, hogy mindenki mással szemben fel kellene újra vállalni a székely nemzeti identitást. Ha ez sikerülne, akkor azt hiszem, néhány célunk és törekvésünk már eleve tisztázódna. Jelenleg még nem tudjuk, hogy hova is húz a szívünk, s ennek a kínjaiban fetrengünk. Az anyaországiakkal kissé mostoha lett a kapcsolatunk, a románokkal az is volt, s közben innen-onnan-amonnan is gyakori támadások érik úgy istenigazából megvallani még nem mert székely identitásunkat.
Kadmon Ádám, Sepsiszentgyörgy
