Egy tisztán csengő népdalcsokor és a gidófalvi gimnazisták által bemutatott Egyszer egy királyfi bábos drámajáték után kislányok tenyérnyi köténykékben és apróka csizmás legények léptek színpadra, akik ismert és rég elfeledett táncos-énekes játékokkal bizonyították: a legjobb szórakozás a közös játék.
A házigazdák után (étfalvazoltáni óvoda) bemutatkoztak a sepsiszentgyörgyi Pinokkió és Hófehérke napközi otthon kicsinyei, a gidófalvi, angyalosi és fotosmartonosi óvodások, akiknek  legalább százan tapsoltak minden produkció után. A negyedik alkalommal megtartott Tágasságot nekünk is, ha kicsikék vagyunk is népi gyermekjáték-találkozó igazi vigasságnak bizonyult, miként ez is a célja a tanulás mellett. És míg a kicsik a művelődési házban mulatoztak, az I–VIII. osztályosok az iskola termeit és az udvart készítették elő a játékok számára. Előkerült a Pityóka – pityóka – krumpli, az ülüs játék, a Tyúk – cinke – róka, a Sirülj, kicsi szék, különböző kiszámolósok, de még barantáztak is a nagyobbak, míg az elemisták csapatai a korosztályuk számára összeállított Bingó-játékban bizonyították leleményességüket. Incze Réka vetített képes afrikai úti beszámolóján annyian kuporogtak az osztályteremben, hogy egy tűt alig lehetett volna leejteni, de az esti tábortűz előkészítésénél sem volt hiány segítőkben, a különböző vetélkedők is sok diákot csalogattak.
Ha a gidófalvi iskolanapon és gyermekjáték-találkozón elhintett hagyományőrző magok mind kikelnének, hihetnénk, hogy vidékünkön még legalább ezer évig megmarad a székely népviselet, megmaradnak táncaink, dalaink, nem merül feledésbe a  kürtőskalács íze, és nem lankad a közösség megtartó ereje.