Fel lehetett ülni a mentőre, be a rendőrautóba, még a kukásautóra is, de a piros tűzoltókocsi mindegyiknél vonzóbbnak bizonyult. Igaz, csak rövid ideig, mert ezerféle csábítás várta az előrehozott gyermeknapon a kicsiket: a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park egyik végétől a másikig, a megyei könyvtártól le a Sugás Áruházig minden sátorban más-más játékok, festeni-, kóstolni- és kipróbálni-, elnyerni-, esetleg megvennivalók, léggömbök, ugrálók, nyalánkságok, táncra perdülő bohócok és bámulatos élő szobrok, mászófal és gokart, és zene minden irányból.
A Mikó utcai színpadon mintegy nyolcszáz gyermek váltotta egymást: óvodai és iskolai csoportok, együttesek modern és népi táncokkal, énekekkel, versekkel, játékokkal, a balettre járók barokk képekkel – miután telerajzolták az aszfaltot. Volt tombola és bábelőadás, s aki elfáradt a kinti nyüzsgésben, új meséket hallgathatott a könyvtárban: Sikó-Barabási Eszter még kiadatlan történeteivel bűvölte el a betérőket. Közben olvasónaplók is készültek, pillangósak vagy autósak. Érdekes volt a lezárt központ, a felfordult napirend, a „most az egyszer”-fagyiadag, csak az a kár, hogy évente egyszer van gyermeknap...
