Tilos az alkohol, a nyilvános csókolózás, lassan még a fehér kenyér is – a török városokat felforgató tüntető tömegeknek abból lett elegük, hogy a hatalom beleszól a magánügyeikbe, sokszor az iszlám erényességet erőltetve. A főellenség, Erdogan miniszterelnök idején lett ilyen szigorú hely Törökország. De miatta lett gazdagabb is a török kispolgár.
Ez nem török tavasz – jelentette ki magabiztosan Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök hétfőn, majd fogta magát, és elutazott egy észak-afrikai hivatalos útra. Remélte, hogy „javul a helyzet”, és mire hazatér, addigra rég megnyugodtak a kedélyek. Nem úgy tűnik, hogy igaza lenne, az Isztambulban indult és több török nagyvárosra is átterjedő tüntetések ugyanis már hetedik napja tartanak.
Kik tüntetnek?
„Tayyip mondjon le!” – ez a mondat forrasztja össze az évtizedek óta nem látott méretű tömegmegmozdulás résztvevőit. A Taksim téren és a parkban – amikor éppen nincsenek utcai harcok – békésen tüntet a tömeg. A szemetet összeszedik maguk után, riadóláncot hoztak létre a sérültek megsegítésére, az éttermek mindenki előtt nyitva állnak, és mindenki nagyon kedves a másikkal.
Pedig a résztvevők sokfélék: nemcsak atatürkista, szekuláris, gazdag városi népség, vagy a Gezi park fáit a kivágástól megvédeni akaró hippik – eredetileg ők kezdték a demonstrációt –, hanem például alaviták, örmények, kurdok, melegek, anarchisták, ateisták vagy épp mélyen vallásos emberek. Nagyon sokan nagyon fiatalok, de vannak idősek is. Az Economistnak egy külföldi diplomata így írta le a helyzetet: „Ez nem arról szól, hogy a szekularisták állnak szemben az iszlamistákkal. A kérdés, hogy mi legyen: pluralizmus vagy autoritarianizmus?”
Ez akkor most forradalom?
A tüntetőknek alapvetően az a bajuk, hogy az elmúlt években a török kormány egyre inkább az erő politikája felé hajlott. Attól is félnek, hogy Erdogan és a kormányzó Igazság és Fejlődés Párt (AKP) a konzervatív iszlám erkölcsöt akarja visszacsempészni a mindennapokba és a politikába, miközben Atatürk óta Törökországban tűzzel-vassal fenntartották a világi államot.
Az egyelőre nem világos, hogy mekkora az elégedetlenek tábora, hiszen Erdogan bázisa az egyre inkább felemelkedő középosztály és a vidékiek. Márpedig ők az atatürkista elitnél sokkal vallásosabbak. A tüntetéseken pedig eddig nem mozdult meg a vidék, inkább a nyugati vagy nyugatias városok mozgalma ez.
Mit képzel magáról Erdogan?
Amikor másodszor megválasztották az egykori iszlamista aktivistát, majd isztambuli polgármestert, példátlan módon még növelni is tudta a támogatottságát. A miniszterelnök biztos abban, hogy Törökország felemelkedése neki köszönhető. „Azt gondolja, hogy a tüntetők igazságtalanok vele azok után, amit az országért tett... Dühös, hogy fák kivágása miatt bírálják” – elemezte a karizmatikus török vezetőkről könyvet író Yasin Aktay szociológiaprofesszor a kormányfőt. Erdogan nem rejti véka alá, hogy kiszélesítené az elnöki hatalmat. Tetszik neki az amerikai elnök erős hatalma, de még ennél is szélesebbre szabná az elnök jogköreit, „török módra”. Szultán akar lenni – vádolják a kritikusai.
Mi a lázadás oka?
Első ciklusában Erdogan még nagyon igyekezett az EU kedvére tenni, hiszen Törökország mindenáron az unió tagjává akart válni. Több demokratikus reformja is volt, tett a kurdok elnyomásának enyhítéséért, a szólás- és sajtószabadságért. Az ország azonban nem került közelebb a csatlakozáshoz. Erdogan még most is kiáll nyilatkozataiban a vélemény és sajtó szabadsága mellett, s legutóbbi megválasztásakor a kormánya nevében szerénységet és önmegtartóztatást ígért. Intézkedések sora bizonyítja azonban, hogy valójában más irányba tart. A világon a legtöbb újságírót Törökországban börtönzik be. Ellenzéki vagy az iszlámot bíráló megnyilvánulásokért bárki – beleértve híres írókat és művészeket is –bíróság elé kerülhet, ezreket tartóztattak le, akik tüntetéseken vettek részt, elnyomták az ellenzéki pártokat. A sajtó ma már önmagát korlátozza, csak hogy ne kerüljön konfliktusba az AKP-vel, Törökország pedig az internetet a legkomolyabban cenzúrázó államok közé tartozik.
Erdogan kormányzása alatt szigorították az abortusz szabályait, leállították a melegjogok bővítését. Májusban megtiltották, hogy a boltokban alkoholt áruljanak este 10 és reggel 6 között – vallási okokból –, az ankarai metrókban pedig időnként felhívásokat hallani, hogy a párok lehetőleg kerüljék a nyilvános csókolózást. Nemrégen sokan levelet kaptak a kormánytól, amelyben azt ajánlják nekik, hogy legyen három gyerekük.
A kormány egyre többször mászik bele a törökök magánéletébe, a kormányfő például pár hónapja kijelentette, hogy a fehér kenyér ideje lejárt, a törököknek ideje elkezdeniük teljes kiőrlésű termékeket fogyasztani. A tüntetőknek az ilyesmiből lett elegük. (Origo.hu)
