SZILÁGYI ANDREA, Sepsiszentgyörgy. A nemzeti összetartozás napján Budapesten, a Ferencvárosban vendégszerepelt a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium Refsonorocska kórusa. Sikeres fellépésüket jómagam irányítottam. Vajdasági és felvidéki, testvérvárosi kórusokkal ismerkedtünk meg, majd együtt ünnepeltünk. Utazásunkat, részvételünket a polgármesteri hivatal támogatta.
MÁRTON ILONA, Kézdivásárhely. A helybeli Hálaadás Református Dalárda tagjainak egy csoportja Beder Imre tiszteletes úr és Balázs István kántor vezetésével május 23-án Budapestre indult, hogy részt vegyen a X. Református Zenei Fesztiválon, a református egység ünnepén. Május 25-én este a Nemzeti Múzeum lépcsőjén 500 nemzet- és hittársunkkal közös éneklésben dicsérhettük az Urat; a koncert második részébe a nemzeti felelősségérzet hangjai is beleszövődtek. Megszólalt a Nemzeti dal és két ’48-as katonanóta is. Az éneklést több száz fős utcai fáklyás menet, valamint késő esti zenés áhítat követte. Feledhetetlen és felemelő érzés volt részt venni ezeken az eseményeken. Ottlétünk alkalmával sok más élményben is részesülhettünk: templomi és szabadtéri koncertek hallgatása, a Terror Háza Múzeum, a Kontrasztkiállítás meglátogatása, Budapest nevezetességeinek és szépségeinek felkeresése. Köszönjük Istennek, hogy ez a lehetőség megadatott számunkra, és köszönjük vezetőinknek a fáradságos szervezőmunkát, valamint a felkészítést az éneklésre.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Fújnak a történelem szelei. A Románia alkotmányának első cikkelyébe foglalt nemzetállami meghatározás talán jó lehetett akkor, amikor az ország még kifli alakú volt, de miután 1920-ban a nagyhatalmak megajándékozták a Magyarországtól elszakított Erdéllyel – amely igazságtalanságba az itt élő magyarság soha nem egyezett bele –, megváltozott a lakosság összetétele. Ezt Bukarestben nem vették figyelembe, és a mai napig gyarmatosítóként viselkednek. Azért lenne fontos az alkotmány módosításakor a nemzetállami jelzőt kidobni, hogy az ország minden polgára egyenrangúként, szabadon és tehetsége szerint élhessen, anyanyelvét a közéletben is használva.
M. K., Sepsiszentgyörgy. Manapság nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy mentsük a székelyföldi erdőket. De nemcsak az erdőkre kell figyelni, hanem a város területén zöldellő fiatal fákra is. Sajnos, azt tapasztalom, hogy egyre kevésbé fontos óvni azokat a fákat, melyek tömbházaink előtt tisztítják a levegőt. Miért történhet meg, hogy egyetlen lakó kérésére – mert őt zavarja a kilátásban – kivágnak három egészséges, fiatal fát? Miért nem lehetett csak megnyesni őket? Ez a lakó pár éve költözött az Ág utca egyik földszinti lakásába, ezzel elfogadva azt a tényt, hogy zöld környezetben fog élni. De már az első hónapokban kivágatott egy kis fenyőt deréktól fölfelé, szintén azzal az indoklással, hogy zavarja őt. Ám ami igazán felháborító, az a következő: a polgármesteri hivatal alkalmazottjai kilenc lakó beleegyezése nélkül, kizárólag egyetlen lakó kérésére vágtak ki fákat. Ki a felelős ebben az esetben? Nem büntetendő ez a cselekedet?
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. A Bodok Szálloda évek óta nem működik, hála a Bukarestből vezényelt ultranacionalista politikának. Egy brassói üzletembernek került pénze megvenni az épületet, és lerombolni azt is, ami működött benne és mellette, a város pedig maradt a kárral: a központot elcsúfító romhalmazzal gazdagabban, és a vendégforgalomból származó jövedelemmel szegényebben. Lám, így is lehet ártani a „bozgoroknak”! Csak át kell látni a szitán...
