Távol álljon tőlem, hogy valakivel vitába szálljak, vagy tisztázzam magam, de a Kocsis Mihály közbirtokossági tag által írottakra (Háromszék, május 31.) a tisztánlátás érdekében szeretnék válaszolni. Mindig figyelembe vettem és tiszteletben tartottam, főleg az idősebb falusfeleim véleményét, hiszen lassan húsz éve közéletben dolgozom, de pontosítanom kell néhány kijelentést.
Az alsócsernátoni Székely Közbirtokosságnak 368 hektár erdeje van, nem 70, és most már 83 hektár legelője is. Ezeket a területeket a három, érvényben lévő földtörvény alapján kaptuk vissza. Igaz, az alapító iratokban több erdő szerepel, de ezt telekkönyvvel nem tudtuk igazolni. Állítólag volt még egy igazoló okirat, de ezt tulajdonosa nem bocsátotta rendelkezésünkre még fénymásolás céljából sem. Erdőink 80 százaléka fiatal, ezért háromévenként van fővágásunk, és valóban, amíg vissza nem kaptuk legelőinket, addig éppen csak ütötte a széle a hosszát. Az erdős területek a csernátoni, valamint a mikóujfalusi közigazgatási határban találhatók. Minden évben megtartjuk az alapszabályzatban előírt gyűléseket, beleértve az évi beszámoló közgyűlést is, ahol pontosan beszámolunk az eltelt év tevékenységéről, és az ellenőrző bizottság is beszámol az általuk észlelt problémákról. Mindezt megvitatjuk, majd szavazatra bocsátjuk, és mindenről kimerítő jegyzőkönyvet készítünk. A közbirtokosság legfőbb döntéshozó szerve a közgyűlés: amit a közgyűlés dönt, azt kötelező betartani mind a tagoknak, mind a vezetőségnek. A közgyűlés mindig pontosan meghatározza, hogy a vezetőségből ki és mennyi fát kap, valamint azt is, hogy a tagok milyen nemű részesedést kapnak, és ezt mi be is tartjuk. Az alelnök nem Bajka István, hanem Gajdó István. A fa eladásakor a bizottságban mindig benne vannak a vezetőségi tagok, és habár az alapszabály nem írja elő, minden cenzorbizottsági tag is jelen van.
A cikk írója két éve nem volt jelen egy gyűlésen sem, és a márciusi gyűlésen olyan problémákat vetett fel, amelyek a két év alatt nagyjából megoldódtak. A márciusi beszámoló közgyűlésen nemcsak a vezetőséget, a cenzorbizottságot, az erdészetet, a könyvelőt kritizálta Kocsis Mihály, hanem több közbirtokossági taggal is vitába keveredett a visszakapott területekkel kapcsolatosan, ami paprikássá tette a hangulatot, és a rend csak többszöri határozott közbelépésem után állt helyre. A gyűlésen minden egyes javaslatát leszavazták a jelenlevők. Hogy ki mekkora területet kapott vissza, azt a helyi földosztó bizottság hagyta jóvá, amit az 54. számú melléklet alapján hivatalosan kiközölt a közbirtokossággal; azt megváltoztatni csak végleges és visszavonhatatlan bírósági végzéssel lehet, ami azt jelenti, hogy a közbirtokosságnak pert kellene indítania mindazon tagok ellen, akik nem megfelelő területet kaptak vissza. A legelő után jelentős támogatást kap a közbirtokosság, amelyet úgy födtünk le, hogy a tagok juhai legelnek rajta, és így a teljes összeget a közbirtokosság kapja. Nem igaz az, hogy a támogatást csak a legelőre lehet költeni: elsősorban arra kell, de lehet abból területi adót fizetni, erdészeti szolgáltatást vagy beruházást is eszközölni. Ami a 27 000 lejes kintlévőséget illeti, a közbirtokosság 2007-ben szerződést kötött egy Hargita megyei Loriza Com nevű céggel, amelynek három részletben kellett volna kifizetnie a megvásárolt fa árát, de a harmadik részletet a közbirtokosság már nem kapta meg, ezért az ügyet bíróságra vitte, a pert természetesen meg is nyerte, de amire a végrehajtásra került a dolog, a cég csődöt jelentett, és az államnak annyival tartozott, hogy nem volt, amit felhajtani.
Anyagilag nem állunk rosszul, nem tartozunk senkinek. Az évet 110 000 lej egyenleggel zártuk, kilátásaink sem rosszak. A vezetőség már két évvel ezelőtt éppen a cikkíró kritikái miatt egyszer már lemondott, de kétszeri rendkívüli közgyűlésen sem sikerült új vezetőséget választani, mert senki nem vállalt semmilyen tisztséget. Ezeken a gyűléseken Kocsis Mihály nem volt jelen. A márciusi gyűlésen is abba a helyzetbe jutottunk, hogy egy adott pillanatban senki nem akarta elvállalni a cenzori tisztséget, amely nélkül nem működhet a közbirtokosság; hosszas vita után kérésemre vállalták el a megbízatást még egy évre, de már akkor határozottan jelezték, hogy utoljára teszik. Ugyanúgy a vezetőség többi tagja – magamat is beleértve – határozottan kijelentette: e ciklus utolsó éve után nem vállalnak semmilyen tisztséget, mert ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. Reméljük, utánunk majd olyan vezetők kerülnek, akik soha semmiben nem tévednek.
Máthé Zoltán,
az Alsócsernátoni Székely Közbirtokosság elnöke
