Ha a tévéből és a színes magazinokból nem ismernénk karakteres vonásait, fel sem tűnne, kivel hozott össze a sors. Pihenni jön ide, hogy vándorbottal, kis hátizsákkal vállán bebarangolja a környék dombjait, de szívesen adja arcát az általa fontosnak vélt kezdeményezésekhez is. Ahogy gróf Kálnoky Tibor miklósvári vendégházából vagy a saját tulajdonú, zalánpataki kis birtokról kiteszi a lábát, tévékamerák kereszttüzében találja magát: meglehet, ez némileg kellemetlen számára, de kész az árat megfizetni, ha ezáltal értékekre irányíthatja a figyelmet.
Zalánpataki tartózkodása alatt Nagybaconban a cserép- és téglavető Gecse Dánielt látogatta meg. A hagyományos építészethez és a falukép megőrzéséhez ragaszkodó Károly hercegnek az tetszett leginkább, hogy a családi vállalkozást nem fertőzte meg az új kor szelleme, s ugyanúgy készül minden, mint évtizedekkel ezelőtt. Gróf Kálnoky Tibor szerint a trónörökös azért telepedett meg vidékünkön, mert itt olyan környezetet talált, amelynek otthon már nyomát sem leli, hiszen mindenhová beférkőzött a rosszul értelmezett modernitás. Ezért is örül a megyei tanács kezdeményezéseinek, annak, hogy környezetbe illeszkedő háztervekkel segítenék a falvakon építkezni szándékozókat vagy támogatnák azokat, akik felújítják székely kapujukat, esetleg újat állítanának. Ígérte, kész ő is hozzájárulni e tervekhez. Konkrét elképzelés is felmerült: keresnek valamilyen pénzforrást, melynek segítségével föld alá tüntethetnék Miklósvár egyre terebélyesedő kábelrengetegét, a cementoszlopokra tett körték helyét pedig hangulatos lámpák vennék át.
Hasonlóképpen jó választás volt meghívni a herceggel való találkozóra a homoródalmási Sándor Kálmán sajtkészítőt, hadd tartson bemutatót, kóstoltassa meg termékeit – vélte gróf Kálnoky Tibor. Károly hercegnek fontos a természetesség, és hisz a fenntartható kis gazdaságok sikerességében is. Sándor Kálmán tevékenysége pedig nagyon jól példázza mindezt: a gondos felügyelet alatt házilag készített termékek nemcsak a falvak lakóinak nyújthatnak megélhetést, hanem a közösség számára is jövőt biztosíthatnak.
Óhatatlanul is felmerül a kérdés: Károly herceg miért ragaszkodik ennyire a vidékhez, illetve ebben szerepet játszanak-e – nagyon távoli – magyar felmenői. Gróf Kálnoky Tibor elhárítja, hogy ilyen kérdésben más helyett nyilatkozzék, de néhány történet felelevenítésével megpróbálkozik a közvetett válaszadással. „A természet szépsége mellett Károly hercegnek fontos az emberek közvetlensége, szerető melegsége is. Amikor múlt héten megérkezett, s a sajtó elvonult vendégháza elől, végignézte az úrnapi körmenetet, majd azt mondta, úgy érezte, ő is részese volt annak a bensőségességnek, amit a hívek árasztottak. Ha­sonlóképpen megérintette, amikor egy Szárazajtán tett sétánk alkalmával egy temetés szemtanúi voltunk, és a férfidalárda énekelni kezdett. Ezek olyan élmények számára, melyeket máshol nem élt meg. Talán ezért is mondta három-négy esztendővel ezelőtt, hogy ragaszkodását e tájhoz nem tudja mással magyarázni, mint azzal, hogy a vérében van.”