Romániában közéletünk színe-virága börtönben ült, vagy éppen szabják rá a csíkos ruhát. Már eddig is rács mögé került egy egész kormányra való miniszter és egy parlamentre való politikus. Most legutóbb ítéltek el Gigi Becalival együtt egy volt hadügyminisztert, Victor Babiucot és egy volt vezérkari főnököt, Dumitru Cioflinăt.
Lecsukott vezérkari főnökből már eddig sem volt hiány. Rajtuk kívül megfordult vagy épp ücsörög a rácsok mögött más miniszter és több, magas rangú megvesztegetett kormány- és köztisztviselő, valamint politikus is. De van ott szélhámos üzletember, hálapénzt követelő orvos, csaló gyógyszerész, bankot csődbe vivő pénzügyi szakember is. Ülnek magas rangú rendőrök, akik hajtási jogosítványokat intéztek pénzért, vámosok, akik a cigarettacsempészetben tevékenykedtek. Így az élet minden területéről összegyűjtött szakember és politikus is dísze börtöneinknek. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek teljes ellátásban részesülnek (all inclusive), akkor rádöbbenünk, hogy nekünk, adófizető polgároknak ezek igen-igen sokba kerülnek. Ráadásul ott, a zárkákban meglehetősen unatkoznak, és semmi hasznukat nem vesszük. Ezért gondoltam arra, hogy a börtöntöltelékeknek feltétlenül elfoglaltságot kellene biztosítani, sőt, felkészültségüknek, szakértelmüknek megfelelő munkára kellene kötelezni őket, hogy fedezzék eltartási költségeiket.
Ha egy régebbi ügy miatt – amelyben még mindig folyik az eljárás – Adrian Năstase ismét visszakerül a börtönbe, akkor például őt oda lehetne tenni miniszterelnöknek. (Ha nem, akkor kerülne más!) Aztán ő az ismert szakemberekből összeállíthatna egy egész szakértői kormányt bukott és lesittelt miniszterekből, államtitkárokból és más magas rangú minisztériumi tisztviselőkből. Gigi Becali mint a román parlament oszlopos tagja összehozhatna egy parlamentet, aminek ő lenne az elnöke. Nem kellene bevezetni az egykamarás házat, hanem maradhatna akár a kétkamarás, illetve kétcellás is. Lehet, hogy a börtönben zajló parlamenti munkára túl sok lenne a jelentkező, ezért nem jó, hogy az elítélteknek megvonják állampolgári jogait, nem választhatnak és nem megválaszthatóak. Ezt kellene törölni a büntető törvénykönyvből. A következő választásokon akár mi is eldönthetnénk, hogy kit választunk a börtönökben ülő politikusok közül képviselőnknek. A megválasztott rabok aztán átvehetnék a mostani parlament és kormány munkáját. A köztörvényesektől megtanulnák azok módszereit, mégpedig a börtönből való irányítást. Ők ugyanis a rácsok mögül folytatják üzelmeiket.
Természetesen a börtönkormány és rabparlament tagjai kosztért, kvártélyért és némi zsebpénzért végeznék áldásos tevékenységüket. A rengeteg pénzt, amit felemészt a kinti, rendes kormány és a parlament működtetése, jórészt meg lehetne spórolni. A baj csak az, hogy ha figyelembe vesszük, hány gyanús alak ellen van még folyamatban bűnvádi eljárás, akkor már nem is kell újabb bűncselekmények felgöngyölítésébe fogni, mert egy parlament és egy kormány megalakítására már most is igen sokan vannak. Ha meg a később elítélteket is rács mögé dugják, akkor olyan sokan lesznek bezárva, hogy a börtönökben is áldatlan pártharc kezdődhet a hatalomért. Sőt, sokan, amennyire hatalomvágyók, lehet, önként fognak börtönbe vonulni, hogyha ettől valamilyen beosztást és hasznot remélnek. Valószínű, hogy minket, magyarokat sem hagynak majd ki a hatalomból, bár eddig még csak egy felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt volt miniszterünk és egy polgármesterünk van Nagy Zsolt volt távközlési és informatikai miniszter, illetve Rácz Károly volt kézdivásárhelyi polgármester személyében, de már eljárás folyik Borboly Csaba csíki tanácselnök és Olosz Gergely leköszönt szenátor ellen is.
Ha beválik a dolog, akár mindent a börtönökből lehetne irányítani. A szakértőknek is, akik hatalmas pénzeket sikkasztottak el, kellene folytatniuk korábbi tevékenységüket, de őket – mivel szokva vannak a nagy haszonhoz – mindenképp érdekeltté kell tenni, hogy tovább is legyen kedvük sikkasztani, lopni. És mindezt hivatalos körülmények között. El kellene számolniuk a nyereséggel, nem úgy, mint most! Legalább felét a haszonnak az állam fölözné le, és mindenki jól járna.
Oda jutnánk, hogy Romániában nem lenne államháztartási hiány, és az unió szakemberei, sőt, a Nemzetközi Valutaalap igazgatónője, Madame Christine Lagarde (akit most rendeltek be kihallgatásra a Francia Köztársasági Törvényszékre) is hozzánk járna tapasztalatcserére, csodát látni.
