Nagyon fiatalon és igazi megszállottsággal kezdte gyűjtögetni helyben, majd másutt is múltunk egyre fogyó tárgyi emlékeit Bálinth Zoltán. Előbb az unitárius vártemplom délnyugati bástyája telt meg szorgalommal összeszedett anyagával, aztán lakása, pincéje és emeletes csűrje lett tele tárgyaival, s jut majd belőlük a most épülő múzeumházba is. Bálinth Zoltánt arról kérdeztük, mi indította arra, hogy ennyire fiatalon a régiségek felé forduljon.
Bálinth Zoltán: Az árkosi iskolában Gyenge Hajnal tanárnő megszerettette velem a történelmet, de az is ennyire igaz, hogy Kölne Ágnes nagyanyám kézimunkázás közben sokat mesélt gyerekkoromban a régiekről, régi dolgokról. 1993-ban meglátogattam csernátoni keresztanyámat, s ez alkalommal az ottani tájmúzeumot is. Haszmann Pali bácsi és Jóska bácsi biztatott, hogy gyűjtsek veszendő régiségeket. Gyűjtöttem, és vittem is Csernátonba, de 1996-ban támadt az az ötletem, hogy mi lenne, ha magam is összehoznék egy gyűjteményt szülőfalumban, legyen Árkosnak is múzeuma. 1998 húsvétján Székely János tiszteletes úr felajánlotta a várbástyát kiállítás céljára, amit én barátaim segítségével feljavítottam, és június 6-án, születésnapomon a három barátommal, a Váncsa fiúkkal, Mátyással, Lénárddal és Rudolffal fel is avattuk. Most, a 15. évfordulón sem lesz semmilyen ünnepség, mert nekem arra sem időm, sem pedig anyagi erőm nincsen.
– Miként gazdagodott a gyűjtemény az eltelt tizenöt év alatt?
– Összegyűlt 7000 tárgy, amiből ezernyi darab Árkosi gyűjtemény néven külföldi útjára indult. Van nekem Szolnokon egy fogadott apám, Raskó Loránd, aki feleségével közösen elvitte a gyűjteményt, saját költségükön gondozzák-szállítják, irányítják a vándorkiállítás anyagát, s ha a megnyitókra kimegyek, költségeimet is fedezik. Értékes anyag, mert van benne egy 1823-ban készült Sütő-féle saroktéka és más, Árkoshoz kötődő tárgyak. Kiállították már Budapesten, Szolnokon, Ópusztaszeren, Mezőtúron, Tiszaföldváron, Törökszentmiklóson, Fábiánsebestyénben és más kisebb településeken. Most Fertődre készülnek vele, de kérték már Pécsre, Keszthelyre és Bécsbe is.
– Mi az, ami az itthoni tárgyakból helytörténeti szempontból jelentős? Azt tudom, akár vasalómúzeumnak is nevezhetnénk, mert neked van a legtöbb nyersvas-vasalód.
– Okmányok, korabeli levelek, füzetek, egy 1783-as okmány arról a régi nagy harangról, amit Árkos átadott Gábor Áronnak. Gyűjtöttem a borvízcímkéket is, a régi dalárda iratait, de könyveket is. Ritkaságszámba megy egy 1770-ből származó történelemkönyv Erdély térképével. A könyvet 1665-től folyamatosan kiadták, de található nálam egy 1833-as, Brassóban kiadott ábécéskönyv is. Vasalóim száma eléri a 380-at, s abból 300 nem egyforma. Tökéletességre nem törekszem, és nem is áll szándékomban versenyezni Csernátonnal, de mellettük gyűlnek a nyersvas-öntött kályhák is. Én nem pályázok sehova, hanem dolgozom, fizikai munkát végzek, régi házakat javítok fel hagyományos módon. Elmondom, hogy aki nekem munkát ad, az Árkosi tájmúzeumot támogatja. Munkám bőven van, én újítottam fel a sepsimagyarósi tájházat is, most egy hasonló feladatot végzek Sepsiszentgyörgyön. A faipari szakmában járok otthon, ehhez kapcsolódnak az ács-kerekes-asztalos gépek-felszerelések, bognárszerszámok. Egyedi darab a tíz szorítóval ellátott gyalupad is, amit a helyi művelődési társaság névadója, Dahlström Kálmán készített az árkosi iskolának, amelyért 1907-ben aranyérmes asztalossá nyilvánították. Gyűjtök mindent, bölcsőtől koporsóig.
Itt említjük meg, hogy egy zalánpataki személy ingyen felajánlotta nem használt cséplőgépét a tájmúzeumnak. Hazahozatalára traktorra lett volna szüksége Bálinth Zoltánnak, de a felajánlással nem siettek falusfelei. Végül az árkosi Barabás András húzatta haza a gépet Szárazajtán, Nagybaconon és a Hatodi-hágón keresztül! A szállításnál ismét egy barátja, Rétyi Árpád nyújtott segédkezet. Most már egyre többen értékelik-méltányolják a fiatalember munkáját Árkoson. Bálinth Zoltán egyébként a Dahlström Kálmán Művelődési Társaság vezetőjeként szervezi a téli tudományos előadás-sorozatokat, szívvel-lélekkel részt vesz a hagyományos árkosi farsangok és március 15-i ünnepségek lebonyolításában, kiállításaival jelen van nemcsak a szülőfalu, hanem a Szent György Napok rendezvényeien is. Kiváló ismerője szülőfaluja temetőjének, az ott nyugvó jeles személyek életének, gondja volt arra is, hogy felújítsa a művelődési társaság névadójának és feleségének emlékkopjáit.
– Ha már otthon megteremtette a kiállító felületet, a bástyában lévő anyag ott marad?
– Nem áll szándékomban elhozni azt a gyűjteményt, amíg engedik, hogy ott maradhasson, mert zömében helyiek nemes adománya – mondta. – Aki megtekinti, a némán hallgató kőfalakon túl a régi népéletet látja, még akkor is, ha a kiállított anyag holt tárgyakból áll, letűnt idők maradéka. Az évfordulóra egy képeslapot készített nekem Kopacz Attila, a művelődési központ igazgatója, ezzel is támogatva tevékenységemet. Ha megtartja a Fennvaló az egészségemet, reménnyel kezdem a tizenhatodik munkás évemet.
