Kínai vagy ázsiai típusú nevelési módszer alatt leggyakrabban a gyerekek szigorú, autoriter, irányító jellegű terelgetését értik az oktatási szakemberek. Ennek és a megengedőbbnek tartott nyugati típusú nevelésnek az összevetése, valamint a kétféle út pozitív és negatív oldalainak kiemelése évek óta vitatémaként szolgál. Kínai és amerikai kutatók a két nevelési módszer közötti különbségekre próbáltak rámutatni.
A 215 kínai és amerikai anyát és gyermekeit vizsgáló kutatók hat éven át követték figyelemmel a családok által képviselt modellt, konkrétan azt, hogy a szülők milyen mértékben alkalmaztak pszichológiai ráhatást csemetéik fejlesztése során. Rákérdeztek arra, hogy amikor a gyermek rosszat tett, az anyák inkább elfogadóbban, engedékenyebben reagáltak-e vagy inkább érzelmi ráhatással, például bűnösség érzetének keltésével büntették a gyermekeket. A jelentés szerint a kínai anyák sokkal gyakrabban használták az utóbbi módszert amerikai társaiknál.
Hogy ennek okát megtalálják, a kutatók arra is rákérdeztek, hogy az egyes szülők milyen mértékben tartják saját magukénak gyermekeik teljesítményét. A válaszokból kiderül: a kínai anyák sokkal inkább saját sikerként vagy sikertelenségként könyvelik el gyermekeik teljesítményét, mint az amerikai szülők. Ez részben magyarázatként szolgál az elsőként vizsgált kérdéskörre is, minél nagyobb a gyermek-szülő teljesítmény közötti vélt összefüggés, annál nagyobb a gyerekekre gyakorolt nyomás.
A szüleikhez képest eltérő gondolkodásmódot képviselő, 20-as, 30-as éveikben járó fiatal kínai generáció tagjai – akik maguk is komoly szülői nyomás alatt nőttek fel – gyakran kérdőjelezik meg a túlzott elvárásokat illető nevelési módszert, ugyanis mint a tavaly nyáron megjelent, nagy visszhangot kiváltó, 12 ezer fő megkérdezésén alapuló közvélemény-kutatás válaszaiból is kiderült: nem boldogok a kínai gyerekek.
Ezért 78 százalék szerint a társadalom a felelős, mintegy 51 százalék szerint elsősorban a szülők okolhatók, 44,3 százalék szerint pedig az iskolák is. A lakosság 85,2 százaléka vélte úgy, a gyerekeknek boldogabb lenne az életük, ha házifeladat-készítés és különórákra járás helyett több időt fordíthatnának játékra. A válaszolók túlnyomó többsége úgy vélte, a gondtalan gyermekkor hiánya a gyerekek testi és szellemi egészségére károsan hathat, a jelenlegi oktatási rendszer megutáltatja a gyerekekkel a tanulást, megöli a kíváncsiságot és a kreatív gondolkodást. (MTI)
