A tájainkon előforduló öt gyűszűvirágfaj mindegyike mérgező – s mint ahogy ez több növényünkre érvényes: egyben gyógynövény is. A nemzetség a tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozik. Bár a mi erdeinkben is fellelhetőek ezek a magas növésű, szemet gyönyörködtető, színes növények, eredeti hazájuk Európa mediterrán vidéke.
Szeretik a laza, tápanyagokban gazdag tölgyeseinket, de más lombhullató elegyes, köves-kavicsos bokorerdőben, vágásokban is rájuk lelhetünk. Két faj gyakoribb, illetve jelentősebb közülük: a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata Ehrh.) és a piros gyűszűvirág (D. purpurea L.).
A gyapjas gyűszűvirágot gyógyszeripari nyersanyagként termesztik is, mivel alkaloidjai (kardenolid glikozidjai, az A, B, C acetil-digitoxin és az acetil-gi-toxin, egyebek mellett) hatékonyabbak, könnyebben lebomlóak (nem halmozódnak fel), mint a piros gyűszűvirág hasonló vegyületei. Valamennyi gyűszűvirág szívre ható (illetve gyógyászatban hasznosítható) méreganyagot tartalmaz. Mérge akár halálos is lehet. A veszélyes mérgezés megelőző tünetei a szapora szívverés, hányinger, látászavar. Gyógyszerként (pl. Digotoxin) hatása a szívizom teljesítményét javító vegyületek, az úgynevezett szterinvázas ötatomos kardelonidoknak, ill. a hatatomos bufadielenidok laktongyűrűs vegyületeinek tulajdonítható (ugyanezek a tavaszi héricsben, a gyöngyvirágban, a leanderben is megtalálhatóak).
A gyapjas gyűszűvirág 50–150 cm magas kétéves növény (első évben tőlevelei, második évben egyoldalú, füzérvirágzata jelenik meg), virágai nagyok (3–4 cm, amiből egy cm „sarkantyú”), pártájuk fehér, sárgásfehér, levelei lándzsaalakú tőlevelek. Nevét a gyapjas, molyhos csészeleveleiről kapta.
A piros gyűszűvirágot kertészeink jól ismerik, eredetileg kerti dísznövény (de elvadult, tehát erdeinkben is megtaláljuk). Magvát most kell elvetni, majd árnyékos, humuszos talajba kerüljön véglegesen. Harang alakú, második évben megjelenő piros virágainak pártája belül sötétvörös, fehér keretű foltokkal díszes. A 18. századtól a homeopátia „vízkórság” (ödéma) ellen használta.
A sárga gyűszűvirág (D. grandiflora Mill.) és a vajsárga gyűszűvirág (D. lutea L.) irtások, erdőszélek, tisztások vadon élő növényei. Az utóbbi virágai kisebbek, halványabbak.
A gyűszűvirágokat semmiképp nem ajánlják házi gyógyításra, már csak azért sem, mert a gyógyító, illetve mérgező töménysége igen közel áll egymáshoz.
