BAKA ÁKOS, Kézdivásárhely. A Vad Természet Sporthorgász és Vadász Egyesület nevében: Şelariu Gyula ki akarja tiltani a fürdőzőket, úszókat a Besenyői-tóból – olvasom a június 7-ei Háromszékben. Ezt nagy túlzásnak tartom, hiszen szerintem – civilizált módon – mind a horgászok, mind a fürdőzők élvezhetnék e szép tavat.
Lehet úszni másutt is, mint a horgászok közvetlen közelében, a parton pedig sem a fürdőzőknek, sem a horgászoknak nem kellene szemetelniük, hangosan zenélniük – egyszóval kulturált és toleráns viselkedéssel horgász és fürdőző megférhetne a tó vizében meg a parton. És ha a pénzen múlik a dolog, akár fizetnék is naponta 5–10 lejt a fürdőzésért! Sajnos, a kézdivásárhelyieknek nagyon kevés a lehetőségük úszni, a hajdani két városi strandból egy sem működik, Bálványosfürdőn a borvizes medencék elhanyagoltak, a Zsombor-pataki borvizes pancsolókhoz és a Szent Anna-tóhoz elég nehéz eljutni, főleg annak, akinek nincs saját kocsija. Bálványosfürdő és a Szent Anna-tó felé autóbuszjárat csak kb. július közepétől augusztus végéig van, és csak szombat-vasárnap. A Besenyői-tavat sokkal könnyebb megközelíteni, egyrészt közelebb van Kézdivásárhelyhez, másrészt naponta több buszjárat indul Sepsiszentgyörgyre, amellyel el lehet menni Maksáig, és onnan két kilométeres gyaloglással máris a vízparton lehetünk. Nagyon remélem, hogy még úszhatunk a Besenyői-tóban!
KOCSIS VIRÁG, Kézdivásárhely. A helybeli református egyházközség idén kirándulással jutalmazta a vasárnapi gyermek-istentiszteletek negyvenkét résztvevőjét. A templom előtt gyűltünk össze, ahonnan Beder Imre, gyülekezetünk lelkipásztora bibliaolvasással és imádsággal indított útnak bennünket Sepsiszentgyörgyre. Elsőként a Székely Nemzeti Múzeumot látogattuk meg, ezt követően az illyefalvi református vártemplomhoz vitt utunk, amelynek füves udvarán elfogyasztottuk tízórainkat, majd focizás és tollasozás után a templomba mentünk elcsendesedni, Istennek énekelni. Kirándulásunk következő állomása a megyeszékhelyi Happy Kids Park volt. Az itt eltöltött néhány óra, az önfeledt játék és a pizzaevés minden gyermek számára örömteli meglepetést jelentett. Végezetül az újonnan megnyílt Székelyföldi vadászati kiállítást tekintettük meg, melynek élethű állatai elkápráztattak kicsiket és nagyokat egyaránt. Öröm volt látni a csillogó szemeket, megtapasztalni a kirándulás közösségformáló erejét. Adja Urunk, hogy soha ne szűnjék meg gyermekeink lelkesedése, hogy Istenhez hűséges felnőtt egyháztaggá válhassanak valamennyien.
BARTOS SZIDÓNIA, Sepsiszentgyörgy. Amíg a Román Posta kézbesítette a gázszámlákat, addig soha sem késtem el a számlafizetéssel. Sajnos, amióta a Total Post vette át a számlakihordást, azóta várhatom: már két hetet késett a boríték. Ezután így lesz? Sohasem jönnek meg idejében a várt számláink? Ha egyáltalán kézbesítik még? Ez így sehogy sem jó, mert tudjuk, mivel jár a gázóra levevése, visszatevése. Sajnos, a Distrigaz székhelyén sem lehet már számla nélkül fizetni. Akkor hogyan tovább?
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. A mai Romániában tizennyolc nemzeti kisebbség létét ismerik el: a cigány, görög, török, tatár, albán, szerb, lipován, orosz, szerb, bolgár, szlovák, szász közösség jut eszembe hirtelen mint kisebb-nagyobb létszámú csoport. Szándékosan nem soroltam ide a magyart, mert ennek a nemzetiségnek ezeréves múltja van Erdélyben (Románia csak 1877-től létezik) – akkor hát miért nem így tevődik fel a kérdés (még az RMDSZ XI. kongresszusán sem), hanem csak úgy, mintha a magyarság is csak olyan lenne, mint a többi kisebbség? Ezt az államelnök és a kormányfő is hangsúlyozza, ugyanúgy, mint a nemzetállamot. Köztudott, hogy a székely-magyarok ezer éven át őrizték a Kárpát-medence keleti határait: ezért nem is lehetnek itt kisebbségiek, hanem csakis (sajnos, fogyó létszámú) őslakosok. Ennek a közösségnek az autonómia és az önrendelkezés minden formája alanyi jogon jár a XXI. században, nem pedig könyöradományként attól a Romániától, amely Erdélyt ajándékba kapta 1920-ban. Ha már az Úristen is így akarta, most legalább egy pedáns kis székely autonómiához jogunk van Erdélyben, ahol szabadon és hagyományainkhoz híven dolgozhatnánk és élhetnénk, együtt az itt lakó románsággal is. Ez nem a mai, hanem az utánunk jövő nemzedékeknek jelentene igazi biztonságot. Úgy vélem, az RMDSZ vezetőségének is minden szinten ezt kellene szorgalmaznia, ha azt szeretné, hogy minél többen maradjunk együtt a következő időben.
