Az időszerű folyóáradásokról szóló – a médiában felturbózott – hírek elterelik figyelmünket egy jóval veszélyesebb folyamatról: a nemzeti létünket fenyegető beolvasztásunkról, feloszlatásunkról, szétszabdalásunkról, e burkolt alakban, de egyre fenyegetőbben közeledő áradatról, ami a hatalom felől zúdul a nyakunkba a tervezett régiósítással.
A posztkommunista vezetés – mint jó tanuló, aki túlszárnyalja a tanárait – a nemzetikommunizmusból ismert kondukátor dédelgetett tervét kívánja befejezni.
Így indult (csak lopva, lopva, mint éjszaka a csűr felől közelgő mocskos lé) gazdasági ellehetetlenítésünk – jó példa erre a kötelező ingatlanbiztosítás: a hegyen túli, minden védekezést (gátakat, folyószabályozást) nélkülöző elöntött települések kártalanítását fizetik a mi pénzünkből – , így folyik másokhoz az erdélyi munka ára. Így – huzamosan, következetesen – kizsigerelve minket, most már nyíltan kiállnak a politikai szorításokkal is, hiszen a legyengült szervezettel könnyebb elbánni. És nem lesz könnyű gátat vetni e szennyes áradatnak. Szükség lenne egy (nálunkfelé példátlan) összefogásra a szervezetek, pártocskák, szép szavú politikusok részéről, mert enélkül elsodorhat minket mindenestül a mocskos lé. Ideje lenne újra és újra elolvasni a goethei sorokat: „csak ki a gátra, és sose hátra, s akkor az istenek karja segít”.
Emlékeztetnék arra, hogy a francia forradalom teljes jelszava így hangzott: Szabadság, testvériség, egyenlőség – vagy halál.
TÖLGYES LAJOS, Brassó – Sepsibükszád
