Csutak István politikai esszéje, úgy tűnik, leginkább Háromszéken ért célba. Lapunkban a téma kapcsán élénk, terebélyesedő vita bontakozott ki. Csíkszeredában a Hargita Népe január 8-án közölte Csutak írását.
Azóta csend van. Ráduly Róbert polgármester nagy bummként robbantotta be a köztudatba, hogy Hargita és Kovászna megyét egyesíteni kellene. A Transindex hírportálon Czika Tihamér rontott rá a témára, ,,erdélyi konformista sajtópocsolyának" nevezve a hazai ,,nemzeti-keresztény nacionalista" kurzust, amely ellen, természetesen, ifjú liberálisként keményen fellép. Írása figyelemre méltó, egyetlen baja van csupán: destruktív, lefegyverző, az ezer (gyógyíthatatlan) sebből vérző Székelyföldet, mint olyant, csak virtuálisan létezőként fogadja el, s el is sodortatja a korunkra jellemző migrációval és individualizmussal, s ahogyan Székelyföld ,,dicső múltjáról" beszél, az cinikus és dehonesztáló. A modernkedő fiatalember a régió mai állapotát az európai trendektől idegennek tartja. Mindezek ellenére véleménye legalább annyira figyelemre méltó, mint a Csutak István írása, mert valós észrevételeire valamiképp választ kell adni, ha nem is azt és nem is úgy, ahogyan ő teszi.
A Háromszék témához kötődő vitaanyagának zöme súlyozottan foglal állást a széki szerveződés mellett, és semmi ellentmondást nem lát ezek léte, ezek egymást kiegészítő és egymásra épülő funkciói között, sőt, önérzetesen tiltakozik a Kárpát-medence egészében egyedülálló históriai képződmény megbélyegzése ellen. A székek, megyék, Székelyföld egésze ugyanis nem csak határkövekből, mezsgyékből, jelzőtáblákból áll, nem csak adminisztratív-területi egységként él — bár ezek léte és jövője szempontjából rendkívül fontosak —, hanem ennél több: kulturális és szellemi, nyelvi identitást hordozó és meghatározó képződmény, a magyar nemzettudat egyik tartománya. Érték.
Ha ezt elveszítenők, nem lennének sem széki, sem törzsi alapú képződmények és viszonyok. Én a magam részéről ezért nem győzöm nyomatékosítani, hogy ennek figyelembevétele nélkül valóban reménytelen minden szóbeliző fortyogás vagy éppen kiállás a székek, kistérségek létére alapozott Székelyföld-autonómiáért. Az ,,elitnek" — a véleményt formáló értelmiségieknek — ezért kell az itt élők székelyföldi tudatára alapozniuk, észre vétetni vélük, hogy ezt az identitást roncsolják szét betelepítések, az elvándorlás, és, amivel alig foglalkozunk, bizonyos térséghez kötött fontos funkciók kivonása — Háromszék esetében Brassó mértéktelen és agresszív elszívó hatása.
Egy leendő Székelyföld koordinált vezetésének a székekre (kistérségekre) kell alapoznia, s a vezetést arányos képviselettel lehet megoldani.
