Nyakunkon a nyár, s vele együtt érkezik a nagyvakáció is. A szülők megszabadulnak az iskola okozta stressztől, de máris újabb kihívással szembesülnek: a szabad időt kellene megszervezni a nebulóknak, lehetőleg úgy, hogy a hosszabb-rövidebb ideig tartó táborozás hasznos is legyen, s nem utolsósorban igazodjék a szülők zsebéhez is.
A természetközeli táborozások egyre divatosabbak, de be kell látni: nem elég, ha a gyerek erdőszéli panzióban nyaral, s ott kénye-kedve szerint kiszolgálják. Sokan épp azt tartják fontos szempontnak, hogy a táborhelyen ne legyen internet, televízió, túlzott kényelem. A tábor a szórakozásért, kikapcsolódásért van, de azért nem árt, ha a családtól távol lévő gyerek önállóságot tanul, megszokja saját maga ellátását, a természet ismeretével gyarapszik, belekóstol a vidék ízes világába.
A Vargyasi-szoros messze földön ismert természeti – és turisztikai – látványosság. Almási bejáratánál, a civilizált világ utolsó bástyájaként áll Gajzágó Áron tanyája. A főépület egyik része lakóház, a másik állatok elszállásolását szolgálja. A tető magasra nyúlik, a széna tárolására alakították ki a padlást. Körülötte még egy-két kisebb építmény (sátorhely is van bőven), vele szemben – a Vargyas-patak partján – régi cseréppel lefödött, falak nélküli szín. Közepén tűzhely, körülötte padok, asztal. Az árnyas patak ott kanyarog néhány méterre. Ez az ideális hely a megszállott természetbarátnak, lóbolondnak, a hagyományos életmód tisztelőjének. A gazda egyik életcélja sokatmondó: a természetközeli életmódot másokkal is meg akarja szerettetni.
Néhány éve szervez táborokat a Vargyasi-szoros felső torkolatánál lévő tanyáján. Sok gyerek megfordult már nála, s aki a tanyán egyszer eltöltött egy hetet, az szinte nem is kívánkozik többé haza. Volt olyan gyerek, aki megpróbált elbújni, amikor szülei utána jöttek a tábor végeztével. Itt nagy a szabadság a gyerekek számára, és szinte észre sem veszik, hogy közben idejüket programszerűen megszervezték – mesélte élményeit Áron, aki a bodoki Szellő lovarda tulajdonosa is.
A lovak kiemelkedő szerepet játszanak a tábor életében. A gyerekek nem csak simogathatják, távolról ismerkedhetnek velük. Gondozhatják az állatokat, etethetik őket. Felszerszámozni, s nem utolsósorban megülni a paripákat. A tanítási módszernek köszönhetően az a gyerek, aki korábban lovat sem látott testközelből, megtanulhatja a lovaglás alapfogalmait. Ha valóban érdekli, lépésben, ügetve, de akár vágtatva is meg fogja ülni a lovat a tábor végén – állítja a gazda.
A vakáció ideje alatt kéthetente szerveznek táborozást a Vargyasi-szoros bejáratánál. Vasárnaponként van az indulás, általában a bodoki lovardától, ahonnan kisbuszokkal szállítják a táborozókat a tanyára. Csoportokat, egyéni bejelentkezőket is fogadnak július elsejétől. A program rendkívül változatos: lovaglás, kirándulás a szorosban, barlangászás, túrázás, halászás, fürdés a patakban, aki akarja, a méhészkedéssel is megismerkedhet. Aludni lehet hálózsákban, de illatozó szénában is a padláson. Az étkezés hagyományos, s szívesen veszik, ha a gyerekek besegítenek a főzésbe. Lehet-e finomabb a pityókatokány, ha saját kezűleg hámoztuk bele a burgonyát, és saját kezűleg gyűjtöttük a fát, hogy tűz legyen az üst alatt?
A szorosbeli táborozás célja, hogy a gyerekek megismerjék, megszeressék a természetközeli életmódot, ha rövid időre is, de elfelejtsék a civilizáció „előnyeit”.
„Jó értelemben véve nevezzük visszavadítónak az általunk szervezett táborokat. A gyerekek olyan dolgokkal ismerkedhetnek meg, melyek a városi, civilizáltnak nevezett életmódban teljesen elfelejtődtek. Állítom: szegénynek mondható az, aki nem ismeri, nem élte át a természetközeli életmódot” – állapította meg Gajzágó Áron. Aki nem hisz neki, interneten is utánanézhet, elég, ha a keresőbe beírja a bűvös szavakat: „visszavadító tábor”.
A bodoki Szellő lovardában a szorosbeli táborok szellemét hordozó, egynaposra zsugorított foglalkozásokra is várják az iskolások csoportjait. A bejelentkező (általában I–IV. oszályosok, de a napokban felkeresték a Mikes VII. B-s tanulói is) csoportok számára lovaglást, szekerezést – például a Sütei-borvízhez – biztosítanak, pedagógus vezetésével festhetnek, énekelhetnek, gyerekjátékokat tanulhatnak a résztvevők. És nyilván, nem hiányozhat az üstben főtt ebéd. Akit pedig nem „dob fel” változatos ajánlat, az szórakozhat a lovarda két puli kiskutyájával. Gombóc az idősebb, ő „már” hat hónapos, s tudja, hogyan lehet felvidítani a közönséget. Ifjabb társa, az alig két hónapos fiú puli épp tegnap érkezett Bodokra. Neve még nincs, így a névadásba, keresztelőbe besegíthetnek a lovarda vendégei. Áron nem mondta ugyan, de a kiskutya valószínűleg keresztszülőket is vár…
