Figyeljünk arra, hogy mi kerüljön egy rövidebb, egy­napos kirándulás málhájába. Már az sem mindegy, hogy mekkora a zsák. A túl nagy kényelmetlen, de még mindig jobb, mint ha nem fér bele a levetett pulóver, a gyerekek által összeszedett köbméternyi gubacs és gesztenye, netán a legkisebb családtag komplett hátizsákja, amit megunt cipelni. Alapcucc az esőgallér, egy száraz póló és zokni. Nélkülözhetetlen egy nagyobb, könnyű, vékony, flanel- vagy kartonanyag, esetleg egy kimustrált lepedő. Ez jobb szolgálatot tesz, mint a pokróc, ami nagy helyet foglal, és nehezebb is. A hasonló méretű vászonra is ugyanúgy le lehet telepedni, és mosása is egyszerűbb, mint a pokrócé. Mivel mindenképpen kell lennie a táskában néhány méter, mindenre alkalmas zsinórnak, így egy ilyen vászondarab pillanatok alatt kifeszítve még árnyat adó ernyővé, netán ideiglenes esőtetővé is alakítható, de akár egy-egy csíkot letépve még kötözőként, fejkendőként, vagy ha nagyon muszáj, batyuként is használható.
Külön tapasztalatokból merítő „tudománya” van annak, hogy milyen ennivalót vigyen magával a kiránduló. Sem­miképpen se cipeljen egész grillcsirkét vagy fél disznót. Jobb a lehető legegyszerűbb szendvics, a kis helyen tárolható, de erőt adó csokoládé és szőlőcukor-tabletta, ez a fáradtságot is enyhíti. Az éhséget el lehet ütni kekszekkel, amelyek ugyan­csak elférnek kis helyen. Nem túl bonyolult az innivaló megválasztása sem, hiszen az ilyen kirándulásokon a tiszta csap- vagy ásványvíz az egyetlen megfelelő ital. Legfeljebb pezsgőtablettát vigyen magával az, akinek leküzdhetetlen víziszonya van. Jobb inkább több, félliteres üveget, mint egy nagyobb, másfél literes ásványvizet cipelni. A túrázó mindig vigyen magával egy univerzális bicskát, és ha lehet, egy jobb vadásztőrt. Egyebet nem nagyon kell cipelni. Viszont semmiképpen se felejtsék otthon – feltéve, ha van – a kutyát.

(Forrás: www.vitalmagazin.hu)