El­kezdik a parlamentben elakadt kisebbségi törvény kulturális autonómia fejezetének aktualizálását, kidolgozzák az egyes területek ágazati stratégiáit, ugyanakkor olyan konkrét, a mindennapok kérdéseire választ adó lépéseket terveznek, amelyek a jelenlegi jogszabályi feltételek között is előrelépést jelentenek.
Száraz hírként ennyit, esetleg hasonló­képp száraz hangnemben a fentieket némileg kibővítve lehetne lehozni a végre mű­ködését érdemben elkezdő KAT üléséről. Székely István, a KAT elnöke viszont fontosnak tartotta a fogalmak útvesztőjén túl­menően részletesen is elmagyarázni, mit is akar a tanács, hogyan képzelik el a kulturális autonómia kiépítését. Háttérként tudni kell, a KAT felállításáról már előző kongresszusán döntött az RMDSZ, hogy a valós munkát csak most kezdheti el a testület, amiatt a külső körülmények és a szervezeten belüli ellentmondások egyaránt okolhatóak.
Lássuk tehát a Székely István felvázolta elképzelést. A kisebbségi törvénytervezetből leválasztva a kulturális autonómia fejeze­tét, azt különállóan dolgozzák ki. Jogi hátterének elkészítéséhez szakpolitikai kon­cep­ciócsomagot társítanak, magyarán leírják, mit tennének másképp, ha holnap ránk köszöntene az autonómia. Itt válnak el a területi és a kulturális autonómia útjai, Székely István a KAT elnökeként utóbbiról beszélt csupán.
A kisebbségi törvénytervezetben megal­kotott kulturálisautonómia-elképzelést jócs­kán át kell alakítani, hiszen míg a kilencvenes évek elején azt a civil társadalom irányából kívánták felépíteni, nem számolva az önkormányzatokkal, feladatvállalásuk növekvő mértékével, addig mára egyértelművé vált, az önkormányzatokra lehet a tervezhető jövőt alapozni. Ez innen, a Székelyföldről nézvést máris realitás, hiszen az önkormányzati in­tézményeket lehet magyar intézményekként működtetni, interetnikus kör­nye­zetben vi­szont ennek kivitelezése a magyar­ság számarányának csökkenésével egyenes arányban mérséklődik, adott esetben lehe­tetlenné válik. Lehetséges ellenben az ará­nyosság elvének betartatása: a közvetett vagy közvetlen állami fenntartású kulturális-tudományos intézményeknél a költség­vetésnek, a programoknak, a szakszemély­zetnek az adott terület etnikai arányának meg­felelően kell jelen lennie. Ennek előkészí­téséhez előbb felmérik, jelenleg milyen ez az arány az érintett intézményekben, a meg­felelő százalékok elérése az önkormányzati képviselet és a politikum közös feladata. És végül az önkormányzati háttér nélküli szórványban – de ez érvényes az interetnikus környezetre is – tovább kell erősíteni a magyar kulturális feladatokat vállaló civil szervezeteket támogatás és együttgondolkodás terén egyaránt.
Ezek a jelen valóságára, a mostani jogi feltételekre és költségvetési adottságokra építhető elképzelések, ezzel párhuzamosan a szakpolitikai felmérésekkel alátámasztott kulturális autonómiastatútumot is elkészítik, szándékuk szerint az év végéig a parlament elé is terjesztik. A középiskolai, fel­sőfokú és felnőttoktatás­tól az egészségügyön át a művelődés minden terét átölelő szakpolitikai felmérések célja a világos jövőkép meghatározása is, bejelölve azt az intézményrendszert, melyben a kulturális autonómia okán jogosítványaink lennének, valójában igénybejelentésünk ez, megrajzolja a romániai magyarság életterének határát.
Ez lenne tehát az az ösvény, amelyen most az RMDSZ Kulturális Autonómia Ta­nácsa elindult. Hogy az ösvényből felhagyott csapás lesz-e, vagy járható út, sok min­dentől függ, elsősorban attól, az RMDSZ felvállalja-e és végigviszi-e a KAT által kidolgozandó ter­vezetet, de éppoly mértékben függ a társadalom ez irányú igényének további következetes felmutatásától. Vagyis attól az összefogástól, a jelzések és visszacsatolások nem is annyira bonyolult rend­szerétől, amelyet ez idáig csak a kinyilatkoztatás szintjén sikerült megva­lósítani.