Három hete zavargások törtek ki Isztambulban, és a rendőri brutalitás ellenkező hatást ért el: nem félemlítette meg a tiltakozó tömeget – akik között a mai Törökország úgyszólván minden rétege képviselteti magát: liberálisok, konzervatívok, a török szekuláris demokratikus államot féltők, baloldaliak, anarchisták, alaviták, gyári munkások, diákok és tanárok, háziasszonyok, hithű muzulmánok, kurdok, örmények, homoszexuálisok, nacionalisták, nyugdíjasok, zöldek, felelős beosztásban tevékenykedő értelmiségiek, a nagy török focicsapatok szurkolóinak kemény magjáról nem is beszélve.
Annyira nem félemlítették meg a tüntetőket, hogy nap mint nap szembeszállnak a vízágyúkkal, a gumibotozó rendőrökkel, s a tiltakozási hullám Isztambulból hetven török városra is átterjedt.
Három hete még környezetvédelmi megmozdulásnak indult, a zöld aktivisták a csodálatos Gezi park fáinak kivágása és a Taksim tér átépítése ellen lázadtak, de aztán a tiltakozási hullám nőtt a hihetetlen brutalitással fellépő rendőri akciók ellenére. A tiltakozók féltik a szekuláris török államot és a demokráciát, nem tetszik nekik, hogy át akarják rendezni a Taksim teret, mecseteket építenek a lakosság megkérdezése nélkül, s Erdogan azt is meg szeretné határozni, a családok hány gyermeket neveljenek. Törökország jótevője szerint hármat. Erdogan láthatólag nem érti a dolgot, magát Atatürk után a legnagyobb török államférfinak tartja, aki tízesztendős kormányzása alatt fellendítette a gazdaságot, a nemzeti össztermék megháromszorozódott, az export megtízszereződött, országszerte utak, iskolák, kórházak épültek, s Erdogan alatt Törökország a világ tizenhetedik gazdaságává lett. A miniszterelnök ebből kiindulva nem érti, miért tüntet hálátlan népe, először fosztogató banditáknak, terroristáknak minősítette a tiltakozókat. Vasárnap finomított, arról hamukázott, hogy a tüntetőket terroristák befolyásolják. Pártja, az iszlamista elvekre épülő Igazság és Fejlődés Pártja legújabban a hadsereg bevetését is tervezi a tüntetők ellen, ami a legaggasztóbb jele a kormány megzavarodásának, hiszen a török szekuláris demokrata állam fennállását, létét épp a katonaság szavatolja!
Hogy még mi történik ezután, nem is sejthető, de egy bizonyos: a kormány és a magát mindenhatónak tekintő Erdogan magatartása és a rendőri brutalitás nem sok jót ígér. Pedig látható: mindenfajta erőszak csak olaj a tűzre. S még valami: az egyiptomi zavargások elején Erdogan, a nagy államférfi nemes egyszerűséggel jelentette ki Mubaraknak címzett üzenetében, hogy az emberek akaratával nem lehet dacolni, a lakosság akarata ellenére semmilyen kormány nem maradhat fenn. A következtetés elborzasztó, ezek szerint eme alapvetően igaz megállapítás csak Egyiptomra vonatkoztatható, Törökországra nem? És ott vagyunk, ahol voltunk. A kör lassan bezárul.
.jpg)
