A sósmezői vám körül a XIX. század közepéig számos lakos telepedett le, és faluként jegyezték, mely közigazgatásilag Bereck városához tartozott. 1862-ben a sósmezőiek írásban kérték az Erdélyi Királyi Főkormányszéktől, hogy ne tartozzanak tovább Bereck városához, településüket ismerjék el községként. A következő válaszlevelet kapták az Erdélyi Királyi Főkormányszéktől:
„Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége Erdély Nagy Fejedelme, és Székelyek Ispánja Legkegyelmesebb Urunk nevében.
Bereck városának Sósmezőhöz formált tulajdonjoga kérdésének elhatározásába, ez alkalommal csak Sósmezőnek Bereck városáhozi csatlakozására vonatkozólag ide felhatott kérelmeket, ellennyilatkozatokat és hivatalos felterjesztéseket vizsgálván, e Királyi Főkormányszék úgy találta, miszerint jóllehet a volt Székely Ezred által Sósmező első lakosságával kötött szerződvény szerint Sósmezőt egyenesen az ezred kormánya alá rendelte, mégis Bereck városa tettleg némi befolyást gyakorolt az írt helyiség közigazgatásába, s jelesen az adó felszedés, és katona állítás azon tanács közbejöttével eszközöltetett, s hogy az ezred, s következőleg a volt Császári Hivatalok feloszlatása után a Sósmezőiek maguk, sőt mások is ellenük felmerült egyenletlenségben Bereck városa tanácsa bíráskodását minden ellentmondás nélkül elfogadták, még ellenkezőleg azon Nemes Szék felettük soha semmi hatóságot nem gyakorolt. Ennélfogva Bereck városának már volt némi hatósága mely bizonyulván bé Sósmező felett A Királyi Főkormányszék Sósmezőt míg ez iránt a maga törvényes útján végleges intézkedés tétetthetik, idéglenesen Bereck városa hatósága alá rendeli közigazgatási és igazság kiszolgáltatási tekintetben. Az adó ügyét jelen állapotában hagyván, különben azon lényeges indokból, mivel Sósmező azon Nemes Szék határától felette messze esvén a helytávolsága miatt azt kellőleg fel nem ügyelheti. Márpedig egy egészen a határszélen eső községet önállólag elszigetelve hagyni rendőrségi tekintet sem engedi.
Mi is Uraságodnak ide június 17-ről tett tudósítása folytán a felküldött irományok visszaküldése mellett tudósitás, és ahhoz alkalmazkodás végett megíratik.
Az Erdélyi Királyi Főkormányszéknek Kolozsvárott november 5-én 1862-ben tartott üléséből. Hajós János titoknok”
(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár 8. fond, 41. dosszié, 3. lap)
Elutasította hát a főkormányszék a sósmezőiek kérését, hogy Kézdi fiúszékben mint községet vagy települést sorolják be, viszont a vám – mely az Osztrák–Magyar Monarchia legkeletibb pontja volt – különös jelenőséggel bírt egészen 1920-ig.
