„A szemét mellé dobtak, mintha mi is hulladékok lennénk” – jelenti ki egy reményt vesztett, elkeseredett roma asszony az Amnesty International roma kilakoltatásokról szóló, június 18-án nyilvánosságra hozott jelentésében, amely bővelkedik a hasonló reménytelenséget és riadalmat tükröző vallomásokban.
Több romániai városban, Kolozsváron, Nagybányán, Piatra Neamţon széles körű szegregációhoz vezettek a sokszor a belvárosok felújítása, illetve átszervezése ürügyén foganatosított tömeges kényszerkilakoltatások. A román hatóságok – a jelentés szerint – több ezer roma állampolgárt vezettek félre és lakoltattak ki, semmibe véve a megfelelő lakhatást biztosító jogokat. Annak ellenére történt mindez, hogy a román kormány elfogadta az erre vonatkozó nemzetközi standardokat, amelyek megkerülhetetlen része a lakhatáshoz való jog.
A jelentés szerint a kényszer-kilakoltatások azt bizonyítják, hogy a törvénykezés nemhogy nem biztosítja mindenkinek a lakhatáshoz való jogot, hanem kifejezetten megtiltja azt is, hogy az érintettek, a becsapottak, a megalázottak és a megszomorítottak a kilakoltatások ellen felléphessenek, tiltakozhassanak, tüntethessenek. A jelentés öt kolozsvári, nagybányai és Piatra Neamţ-i roma család történetét követi végig, melyek városfejlesztés ürügyén veszítették el otthonukat, szorultak a perifériára, embertelen körülmények közé – egy család egy használaton kívül helyezett gyárépületben lakik, egyetlen helyiségben, ahol sem víz, sem villany. Stigmatizálódtak több ezer hasonló sorsra jutott és embertelen körülmények közé kényszerített sorstársukkal együtt, leszakadtak eddig úgy-ahogy meglévő társadalmi kapcsolathálóikról, korlátozódtak gyermekeik oktatási, szintén törvények biztosította lehetőségei, nem is beszélve az egészségügyi ellátásuk ellehetetlenüléséről!
Nem nehéz megjósolni, hogy a hasonló intézkedések, amelyek nem elszigeteltek, további marginalizálódáshoz és elszegényedéshez vezetnek. És éles ellentétben állnak a kormány által meghirdetett roma-politikával, amelynek sokszor hangoztatott célja a roma közösségek integrálása a társadalomba. Ahelyett, hogy megpróbálnának könnyíteni a mélyszegénységben élő romák – és korántsem csak romák – áldatlan és embertelen helyzetén, ezreket szorítanak a perifériára. A bírálatokra reagálva a Piatra Neamţ-i polgármesteri hivatal bejelentette: mégsem veszik szögesdróttal körül a tervezett, romák számára létrehozandó… gettót. A kolozsvári hatóságok a Pataréten lakó romák helyzetét próbálják megoldani a jövőben stb.
Kinn vagyunk tehát az összes vizekből, de hogy ilyen körülmények között hogyan lehet egyáltalán integrációról beszélni, nagy kérdés. És korántsem szónoki.
